Kicsit nem vagyunk telhetetlenek?

SZerintem ma Magyarországon két véglet van a bérből élők között.

Az egyiket azok képviselik, akik még (már) a szocializmusban vagy a 90-es évek elején elkezdtek dolgozni. Ők mindennel "megelégszenek", meghunyászkodnak és a mai napig a "húzd meg magad és örülj, hogy DOLGOZHATSZ" mentalitással élnek.

Ez az utóbbi nagyon fontos, azért is emeltem ki. Nem azt mondják, hogy "örülj, hogy kapsz fizetést", hanem, hogy dolgozhatsz, van munkád. Magyarán nem számít mennyiért, de dolgozz. És ezért tart itt részben ma ez az ország, mert az emberek félnek REÁLIS fizetséget kérni a munkájukért, ezért sokan gyakrolatilag a "morzsákért szakadnak meg".

A másik végletet azok jelentik, akik pl. itt gyakorin is elég nagy számban vannak jelen (persze egy részük biztosan csak trollkodik).

Akiknek szerencséjük volt / sokat tanultak ÉS szerencséjük volt / jókor voltak jó helyen, jó ismerősökkel rendelkeznek, jó "hátszelet" kaptak és ezért viszonylag könnyen sikeresek lehetnek. Emiatt nyilván összehasonlíthatatlanul több pénzt kapnak a munkájukért, de ezt el is várják és mondhatni lenézik azokat akik kénytelen kevesebbel is beérni.

Itt vissza is jutunk az első kategóriába, mert ők többnyire azok az emberek akik igazából csak a saját gátlásaik miatt "kénytelenek" kevesebbért dolgozni.

Nekem ez a véleményem erről a témáról.