Csak a logisztikában lehetetlenítik el ennyire az emberek magánéletét vagy más szakmákban is hasonló a helyzet?

Logisztikus végzettséggel, már lassan fél éve dolgozom egy cégnél. A munkaköröm félig fizikai, félig adminisztratív. Három műszakban dolgozom nyolc órában. Egy pillanatnyi megállás nincs, vc-re is max kétszer van időm kimenni egy nap. Nagyon kimerítő. A túlórák szinte mindennaposak. Általában 10 órát simán bent vagyok de van, hogy 12-t is. Ez délutános műszaknál különösen rossz, mikor 10 helyett éjfélig, 1-ig kell bent maradnom, és éjszakaival kell hazavergődnöm. Mikor alapból több mint egy óra az utazás. Hétfő-péntek az alap, de az esetek 80%-ában hétvégén is bent kell lennem, amit túlóraként számolnak el. Ha van havonta egy szabad hétvégém már örülhetek, de egyébként vagy szombaton vagy vasárnap bent vagyok. Szombaton ráadásul hosszúzni kell, mert az fixen 13 órás. Szóval a fizetés jó, de a magánélet számomra nem létező fogalom, mióta itt dolgozom. Gyakorlatilag a raktárban élek, és a lakás csak a második otthonom. Barátnőmmel együtt lakunk albérletben, de gyakorlatilag csak a délelőttös heteimen tudunk esténként némi minőségi együttlétet tölteni. Amikor délutános vagyok, gyakorlatilag nem is látom. Éjszakás heteken meg szintén csak késő délután egy közös gyors vacsira van időnk. Az egy hétvégi szabadnapom meg elmegy a házimunkára. Takarítás, nagy bevásárlás stb. Anyámékkal, és a tesóimmal is nagyon lecsökkent a kapcsolattartás. Haverokat meg már hónapok óta alig láttam. Ha szombaton van munka, már semmi erőm bárkivel is találkozni műszak után. Ha a szombatom szabad, még jobb a helyzet, de olyankor meg gyakran egy sört se merek meginni, mert vasárnap reggel fújni kell a melóba azt a rohadt szondát. Régen rendszeresen futottam, kondiztam. Most már ezek is teljesen kiestek az életemből. Meddig lehet bírni ezt az életmódot?