Csak szerintem nem normális dolog nőként napi 8-10 órát dolgozni?

Utánna pedig még ott a háztartás, így tulajdonképpen a hétköznapok legalább 12 óra munkával tellnek el, semmi szabadidő. Ha még gyerek is van akit hozni-vinni kell, törődni vele, az meg már nem élet, csak munka és alvás. Nem hiszem hogy egy családnak, vagy csak egy párnak erről kellene szóljon az élete. A mostanában divatos szöveggel nem értek egyet, hogyha a nő is dolgozik, a férfi is, akkor megfelezik az otthoni teendőket. Nem igazán ismerek olyan férfit aki munka után nekiáll vasalni, takarítani, főzni. Aki meg is teszi, az is ímmel ámmal, nem valami hatékonyan, látszik rajtuk hogy ez nem természetes számukra. És szerintem sem az, nem is kell hogy azzá váljon, én sokkal minőségibb házimunkát végzek, ez a nő dolga évszázadok óta, akárhogy is tiltakoznak a feministák ellene. Éppen ezért gondolom úgy, hogy az lenne a fair, hogy férfinak is nőnek is napi 8 óra. A férfinak a munkahelyen, a nőnek max 4-6 órában, hogy utána legyen ideje az otthoni tennivalókra is. Igenis várja a férjét minden nap meleg vacsorával, tiszta lakással, de mindezt ne úgy hogy nap végére összeesik mert már 12 órája talpon van. Én megértem azokat, akik a megélhetésért teszik, és nem látnak kiutat, vagy akik szeretik a karrierjüket. De ebben az országban a probléma az, hogy aki nem szorulna rá, és nem is akarja a teljes munkaidős állásokat, annak sincs választása. Én hónapok óta keresek 6 órás munkát, ahol a hétvégék szabadok, de egyszerűen nincs. Hirdetve persze sok van, csak személyesen kiderül, hogy annyi a bejelentés, a valós munkaidő viszont ugyanúgy 8 óra vagy még több. A legjobb, hogyha bárhol rákérdezek a részmunkaidő lehetőségére, elzárkóznak tőle, és úgy néznek rám mint egy utolsó munkakerülő senkire, amikor kiderül hogy nincs gyerekem, csak simán nem akarok egész nap a munkahelyen lenni.