Mekkora volt az az összeg, amit álomfizetésnek tartottál, azt hitted happy leszel tőle, majd mikor már megkerested rájöttél, hogy ez se valami hatalmas pénz?

Mikor 49 ezret kaptam közmunkán a 100 is álom lett volna. Aztán 100at kaptam egy gyárban, akkor már a 150et akartam.

Közben lediplomáztam, most 200+cafeteriat kapok, mostmár ezt is keveslem.

Az a baj, mindig nő az igény is.

A tipikus alaklamazotti beállítottságú ember minél többet keres, mindig annál többet fog költeni.

Tehát a több fizetés nem fogja megoldani az anyagi problémáit, mert drágább ruhákat fog venni, többet fog utazni, többet megy étterembe, stb. stb.

Míg egy vállalkozói beállítottságú ember próbálja lehetőség szerint minél alacsonyabban tartani a kiadásait, növelni a bevételeit és az emelkedő bevételeket nem elkölteni, hanem újra befektetni.

Van egy talán amerikai mondás: "A szegények a luxuscikkeket veszik meg először, a gazdagok meg utoljára"