Melyikkel járok a legjobban?

biosz föci

fizetésed kb 40 % al nagyobb a gimnáziumban esetleg szakiskolákban.és nem valami ostoba ovónő lesz belőled

Igazából eddigi mindhárom válaszadónak igaza is van, de más-más szempontból vázolta a véleményét:

1. Szerinte mindegy, amelyiket jobban szeretnéd. (Ja, de melyiket szeressem jobban?)

2. Az anyagiak fontosságát emeli ki, ostoba óvónő pedig ne legyél! (Az óvónőn múlik)

3. A jövőbeni perspektíva kiszélesedését ecseteli. Óvónőként is van választásod: az maradsz-e, vagy másba kezdesz.

"Kicsit jobban hajlok a tanár felé, de nem tudom."

De talán tudod. Csak megerősítésre vársz.

Hogy melyikkel jársz a legjobban? Ha Te ismered önmagad, s nem tudod, akkor mi (a kívülállók) honnan is tudhatnánk? Ha viszont Te nem ismered eléggé önmagad, akkor ismerj meg másokat, s megismered önmagad. Viszont így látatlanban csak arról tudok írni, hogy mi volt az én élményem.

Íme, a véleményem:

Ha meg akarod valaha is tapasztalni azt a csodát, amit a kezed alól kikerülő kisgyerekekben – ahogyan írtad szívből történő - foglalatosságod (tanításod) eredményeképpen hoz létre a személyiségük fejlődésében történő pozitív(+) irányú változást, annál nagyobb öröm/boldogság nem igazán létezik. Mert mindig tudni fogod, hogy a Te "kezed munkája", illetve szereteted energiája épül be a kisgyermek érzés-, érzelemvilágába, habitusába élete végéig megtartva azt... anélkül, hogy Ő ezt észrevenné, vagy benne ez valaha is tudatosulna. Ez persze ne is zavarjon téged.

Ha az óvónői hivatást választod:

A kisgyerek még spontán és őszinte. Ezért sokkal könnyebb velük bánni, mint a nagyokkal.

A legtöbb gyermek nem fog neked hálálkodni (odajönni hozzád, hogy köszöni szépen a törődést, amit kapott tőled), de azért mindig lesznek kivételek, akik mégis. Azok, akik időről időre odaszaladnak hozzád és látszólag minden ok nélkül egy nagy cuppanós puszit akarnak majd nyomni. S te szívesen tartod oda az orcádat, mert érezni fogod ennek fontosságát. A kigyerek így tudja csak kifejezni a háláját azért, amit Te nyújtani tudsz felé és ez neked többet jelent majd, mintha a főnököd adott volna kicsi fizetésemelést. (Azért azt is fogadd el!) Mindez persze... feltéve, ha szívvel-lélekkel és hivatástudatból teszed, s nem az anyagi világ bármely kincsei (lakás, nyaraló, autó, stb) megszerzését tekinted életed egyetlen értelméül. Mert óvónőként eléggé nehézkes (jelenleg) meggazdagodnod.

Ha a tanár pályát választod:

1. Sok gyerek nem fog neked szót fogadni (egyúttal odajönni hozzád, hogy köszöni, de nem kér belőled), de azért mindig lesznek kivétek. Miért? Mert még nincs a hátad mögött 10-15 év tapasztalata, hogy kellő pedagógiai érzékkel, illetve határozott fellépéssel kezelni tudjál egy összeszokott osztályközösséget. Akik viszont már lehet... füllentenek, sugdolóznak, verekednek, elhallgatnak... stb., tehát már őszinteségük (a szégyenkezés érzetükkel fordított arányban) zuhanó repülésben van.. Már jócskán „nevelve” vannak. (Spontaneitásuk a mélységben, ego-juk az egekben van.)

Azért van pozitívum is, a csapatszellemre való nevelés élménye. De ahhoz nagy rutinra van szükség.

3. A jelenlegi oktatási rendszer totálisan elmaradott, elavult és így igen nehéz dolga van minden tanárnak, hát még a pedagógusoknak. (Tudvalevő, hogy ’zarból nem lehet várat építeni.)