Álláskeresésnél miért negatívum az ha nincs gyermeked, vagy párod?

Valószínűsítem olyan helyekre jelentkezel ahol a csapat többi tagja házas, van 1-2 gyerekük, nem akarják, hogy kilógj a sorból, rád szállnak, kiközösítenek, cikiznek, cukkolnak, nincs közös téma, ne fogadnak el.

Elképzelhetőnek tartom ezt, mivel nem egy, nem kettő ember írta már, hogy elment az állásinterjúra, egyből kiszúrták, hogy egy csendes, zárkózott, gátlásos valaki ő és a képébe mondták, hogy a közösség egy pörgős, bulizós, életrevaló emberekből áll, szal nem közéjük való.

Hogy ez mennyire törvényes, jogos, mennyire számít hátrányos megkülönböztetésnek (?), az!, de az igazadat keresni ebbe az országba ...., pont mint tűt a szalmakazalban.

Nekem egy HR-es pár éve az interjú végén (az elutasítás után) elmagyarázta, hogy bár alkalmas is lehetnék, de egy időzített bomba vagyok, mert nincs pasim és nincs gyerekem.

Betanítanak és teljes értékű munkaerő leszek, aztán bármikor szerelmes lehetek, megváltozik a munkához való hozzáállásom, sőt férjhez megyek és gyereket akarok majd szülni. Semmi haszna egy 26-32 éves egyedülálló nőnek, csak potenciális veszélyforrás lehet.

Azért, mert akinek nincs gyereke, az majd most akar. Tehát mire belerázódik, már megy is szülni.

Ekkor a cég megint vehet fel valakit a helyére, aki ha be is válik, nem maradhat soká, mert a szülési szabadságról visszatérő anyukát vissza KELL venni.

Vissza is megy, de már nem dolgozik szívvel-lélekkel, minden gondolata a gyerek körül forog, munka helyett babaruhákkal bizniszel a Facebookon, a gyerek két naponta beteg lesz, akkor otthon marad vele...

Sokkal jobb egy olyan munkaerő, aki ezeken már túl van, nagyobb gyereke van és tud a munkájára koncentrálni.

Félreértés ne essék: én nem támogatom ezt a nézetet, csak a kérdésre válaszoltam.