Szerintetek mit tudnék csinálni?

A helyzet az, hogy 7 éve küzdök munkaügyi problémákkal.

1 évet se voltam munkanélküli, rögtön eljöttem apukámhoz dolgozni. Itt egy hónapból egy hetet dolgozok kb. 6 órába, meg minden nap elmegyek a postára, esetleg egyéb ügyeket intézni. Ezért kapok 50 ezer Ft-ot.

Ő könyvelő. Most tanulom a könyvelést, de nem értem, és nem hiszem, hogy le fogok tudni vizsgázni belőle.

Geográfus végzettségem van.

Nagyon sok mindent próbáltam már. Erdei iskoláztattam alkalmi munkaként, az ment is, de az csak alkalmi munka, de most az is megszűnt, mert új létesítményeket építettek, az önkormányzat magát reklámozza, és elveszi a lehetőséget tőlem. Ahhoz a látesítményekhez nem vettek fel dolgozni, mert volt nálam jobb jelentkező, hiába sokat önkénteskedtem ott. Most hirdettek oda közmunkát, ahol olyan 70-et meg lehetne keresni a kultúrházi munkával, de nem vesznek fel, mert van munkám. Egy éve voltam egy turisztikai létesítménynél közfoglalkoztatott ennyi fizetésért, 150 kilóméterre, akkor is dolgoztam előtte apukámnál, csak mivel más nem jelentkezett így is felvettek, mivel elég egy napot munkanélkülinek menni hozzá. Az jó munka is volt, csak kisebb problémáim voltak. Még úgy is vállaltam, hogy nem volt tv-m, mosógépem stb. Októberbe, mikor hideg volt még ott voltam fűtés nélkül, de télire a fűtés hiánya miatt nem maradtam. Tehát ebből látszik, akár mennék is, még rosszabb körülmények közé is. Csakhogy mindenhol problémákba ütközöm. Már arra a munkára is csak az üzemorvos megkerülésével vettek fel. Bipoláris, vagy más néven mániás deprreszióm van. Szoktam paranoiás is lenni. Szedem a gyógyszereket, és így nagyjából jól, vagyok, de túl lassú, kevésbé bírom a terhelést. Itthon voltam konyhai kisegítőnek, de közös megegyezéssel eljöttem, mert lassú és túl gyenge voltam a munkához. Voltam tavaly nyulat hajtani, ahhoz túl gyenge voltam. Még az is fontos a munkánál, hogy az orvoshoz normálisan el tudjak járni. A mentális problémákon kívül, még aztmás is vagyok. És az egyik kezem rendszeresen kificamodik. Hordtam már újságokat, de annak vége lett, az se volt olyan rossz, csak a minimálbér ott se volt meg. Próbáltam biztosítózni, nem ment. Egy hónapig próbáltam, és miután egy fillér fizetést nem kaptam, és nem volt elég előjegyzésem, következő hónapra se, csak telfonálgattam, és mindenhol nem volt a válasz, ezért abbahagytam. Szoktam önkénteskedni, de csak ritkán, mert arra se igazán kellek. Volt, hogy karácsonyi vásáron aa saját termékeimet árultam, de nem vették. Én saját magam megváltozott munkaképességűnek érzem, mert nem tudok 100 %-on teljesíteni, mégse kapok olyat, mert nem vagyok elég beteg, leglábbis azt mondták. Mondjuk az se hiszem hogy megoldaná a problémát, hisz akik olyan helyen dolgoznak, azt mondták, hogy ott se lehet lassabbnak lenni. Amúgy a szüleimmel elvagyok, de mi lesz így velem? És nagyon rosszul érzem magam attól, hogy felesleges vagyok, és nincsw mit csinálnom. Van hogy, ha nincs mit 16 órákat fekszek, és most öngyilkossági gondolatok törnek rám, mert nincs mit csinálnom. Az adminisztrátorságot mondjuk elég gyorsan és jól csinálom. Ahol önkénteskedem elégedettek velem, és még az észmunkát is jól megcsinálom. Csak épp dolgozni nem vagyok elég sehova. De ha véletlen kapnák is rokkantságit, akkor se hiszem, hogy kb. 40-50 ezernél többet kapjak. Mert mondjuk, ha 80-körül megkapnák, akkor az elég lenne arra, hogy elköltözzek, egy kisebb, de a miénkénél nagyobb városba többekel együtt, és fentartsam magam, és ott több önkéntes és alkalmi munkát tudnék találni, és talán még munkát is. Olyan helyeken vannak programok az ilyen emberek számára, amik segítenek, és talán ekkor tudnék fejlődni. De így erre kevés az esély.