Hogy a fenébe lehet odáig eljutni, hogy 27 évesen ne legyen valakinek semmi munkatapasztalata?

Kedves kérdező és mindenki, aki olvassa ezt a kérdés és a rá adott válaszokat. Lehet már nem aktuális így sosem jut el hozzád, de szeretném megválaszolni a feltett kérdésedet, és némi segítséget nyújtani azok számára akik valamilyen okból kifolyólag, erre kerestek rá. Több oka is lehet hogy egy embernek nemtől függetlenül, 27 évesen még nem volt tartós munkaviszonya. Az életben semmire sincs garancia és nagyon sokan vannak, akik mindenüket beleadva próbálkoznak mégsem érnek el vele semmit. Az emberi természet gonosz, így mindenféle ok nélkül bíráskodunk egymás felett, bármilyen alap nélkül. Kivesztek az értékek a társadalomból és a médiának köszönhetően ez tovább romlott. A különböző közösségi felületeken, könnyebben kiadják az emberek a bennük fortyogó és felgyülemlett gonoszságot. Lehet hogy vannak olyanok, mint a leírásod szerinti úriember, aki önszántából választotta ezt az életformát, de vannak olyanok akiknek egyszerűen ezt dobta a gép. Nincs ráírva senkire hogy mennyi energiát fektetett a tanulmányaiba, milyen háttere van, vagy hogy milyen a lelki állapota. Bármilyen végzettséged van, az iskola után a papírokkal a kezedben igenis nehéz munkát találni. Csak képzeld el, hogy minden munkára, amit csak eléd vetett a sors jelentkezel és nem is jeleznek vissza vagy alkalmatlannak találnak. Nyilván ilyenkor alább hagy a lelkesedés a munkakeresés iránt, elkezd az ember negatívan gondolkodni, vagy lejjebb ad az inyényekből és olyan munkát vállal, ami nem a végzetségéhez kötött és egyáltalán nem akarja. Ezen a helyen munkahelyi zaklatás áldozata lesz. És inkább tovább áll, mert akármit is próbálnak sugalmazni felé, nem kevesebb mint a tisztelt zaklató és nem akarja magát hagyni, de a főnök a zaklatónak kedvez. A nagymenő, én mindent kibírok és megtudok csinálni fazonok, mint amilyennek te is képzeled magad, sem tudnak ilyen környezetben sokáig dolgozni. Mert egyszerűen túl toxikus. De a képzeletbeli feltételezett delikvensünk sorozatos visszautasítások, kudarcok során van túl, ami megtépázta az önbizalmát és az önértékelését egyaránt. A toxikus munkakörnyezetből kilépve, a világhoz és az emberekhez fűződő viszonya romolhat. Képzeld el, ha ez esetleg többször is megtörténik vele. Gondolom nem szoktál pszichológiával kapcsolatos cikkeket olvasni, de egyszer egy a munkakeresési kudarcokkal foglalkozó irományban azt olvastam, hogy egy munkára való jelentkezés visszautasítását amúgy is nehezebben emészti meg az ember, mert többnyire a megélhetésünkért dolgozunk. És mivel az adott egyénnek nem sikerül megszereznie a megpályázott munkát, veszélybe kerül a megélhetése, egyszóval az élete, ezért tudat alatt a visszautasítást a halállal azonosítja az agy. A sok kudarc után, az ezerszer elküldött önéletrajzok sora után, már el kezd úgy gondolkodni, hogy minek jelentkezzek erre a munkára, már vagy ezer ilyenre jelentkeztem de sosem jeleztek, vissza vagy elutasítottak. A sorozatos munkahelyi zaklatások miatt, nem szeret emberek között lenni, vagy nehézségei adódnak a kommunikációval. Mint mindenki ő is csak egy olyan helyet szeretne ahol a problémák ellenére megállja a helyét, és emberszáma veszik. Mint ahogyan talán mindenki szeretné. De nem elég ennek az embernek hogy a világ összezúzta a lelkét, még az olyan emberekkel is meg kell küzdenie, akik nem látták az ő kis harcait, az elszenvedett sebeit, nem tudsz semmit a jelleméről, de az alapján ítéled meg mert a társadalmi gépezet benyelte, megrágta és kiköpte. Tudod sokszor láttam már, hogy emberek elítéltek hasonló sorsú embereket, nem hitték el nekik hogy igenis próbálkoztak, függetlenül attól hogy te mit gondolsz. Elutasították őket, nem feltétlenül azért, mert nem rendelkeztek volna a kellő képességekkel, hanem az emberek, az élet utasította el őket, és a az erőfeszítéseiket. Van olyan hogy valaki diplomával mekiben dolgozik, van olyan aki végzettség nélkül dolgozik, egy amúgy végzettséghez kötött munkakörbe, van olyan hogy 4,9-es tanulmányi átlaggal valaki nem kerül be egyetemre míg más 1,9-el igen. Az élet megmagyarázhatatlanul igazságtalan és kiszámíthatatlan. A példámon kívül is ezer és egy oka lehet hogy valakinek 27 évesen nincs munkáka. Örülj, hogy a te életed ennyire egyszerű, de ha már nem tudsz azonosulni más helyzetével az nem jelenti azt, hogy jogod van alsóbbrendűnek bélyegezni, vagy bíráskodni az élete felett. Ha nem tudsz vele, a helyzetével azonosulni, csak hagyd békén. Hidd el nincs szüksége egy újabb gyökér billogjára. És hidd el senki sem választja csak úgy hogy kiszolgáltatott vagy eltartott legyen. A lelket ápolni és nem zúzni kell. Meg talán hallottad már azt a mondást hogy úgy bánj másokkal, ahogyan te is szeretnéd hogy veled bánjanak. Mert te is kerülhetsz ilyen helyzetbe. Így is hosszú lett így a párkapcsolati részhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az esküvői szövegben régen még volt mögöttes jelentése a jóban rosszban résznek. Lehet, ha megadnád egy ilyen embernek a lehetőséget, egy értékes emberre lelnél benne, akinek csak szimplán nem volt szerencséje az életben. És igen ritka az olyan ember aki segít másoknak, mert a más baja az övé de az enyém mindenkié, nem igaz?

Sokták mondani túl kedves vagyok így a te szinteden is elmagyarázzam röviden, és talán a stílus is segít a megértésében a hosszú szövegnek. Ne ítélkezz mások felett te gyökér, mert te sem vagy különb hiába vered a nyálad. Amúgy meg szégyelld magad, hogy valaki megnyílik neked virtuális térben és te kiteregeted az életét amit bizalmasan írt meg neked. Te meg jössz a gyakori kérdésekre verni magadat, hogy mennyivel különb vagy, miközben mind tudjuk, hogy csak a porszemnyi himbilimbidet akarod így kompenzálni.