Nehéz altató orvosnak lenni?

Nem mai kérdés, de mivel nem jött rá sok válasz, gondoltam írok :)

Szerintem sokan nem látják át a munkájukat, akár össze is téveszthetik egy ápolóval (a műtét után a beteget kíséri, ott van mellette ébresztéskor). Mert ugye műtétkor a sebész munkája a legfontosabb, az viszont az anesztes doki munkája nélkül semmire nem jutna.

Valójában ritka nagy felelősség van a munkájában, pontosan kell tudnia, hogy milyen betegnek milyen műtétre, adott körülmények között, mit adhat be és az milyen mellékhatásokkal jár. Mindig kell lenni egy B tervnek; ha (váratlan) komplikáció van, akkor sincs ideje nagyon gondolkozni. Újraélesztésekhez is őt hívják.

Nekem úgy tűnik, hogy olyan magas szintű stressz éri folyamatosan, hogy átáll erre a létállapotra és már meg sem rázza, ha egy betegnek mondjuk leáll a szíve, mert rögtön tudja, hogy mit csináljon, teszi mindezt higgadtan. Azért lehet nyugis szakma a külső szemlélőnek, mert kevés helyzet adódik, amikor nem tudná, hogy mit csináljon, és pánik helyett merő nyugalomban teszi a dolgát. Meg azért is, mert szerencsére sok komplikációmentes műtét adódik, ahol tényleg csak az a dolga, hogy apró korrigálásokat végezzen.

Ezzel együtt viszont sok kudarccal is találkozik, amivel valahogy muszáj megbírkóznia. Az biztos, hogy ez a terület nem való mindenkinek. Erős idegzet kell hozzá.

Az enyém 4edik szúrásra, a 3adik tűtípussal tudta csak benyomni tűt a gerincérzéstelenítésnél és faszán el is tört neki, csipesszel húzták ki.

Most így lassan 1 év után is fáj és kivet az ágy hajnalok hajnalán, ahogy telik a nap elmúlik a fájdalom este meg felébredek ismét, hogy mindjárt megdöglök a fájdalomtól...

Egy év alatt ez a harmadik ágyam, erre b***om el a fizetésemet, a jelenleginél a bordáimat érzem, de legalább tudok menni és nem szakad le a derekam!

Nettó 1 000 000Ft-ésre panaszkodnak, hát menjenek a bús...