Van itt olyan személy, aki szereti a munkáját és délelőtt már nem a munkaidő végét várja? Tehát nemcsak azért végzi (csinálja), mert "muszáj valamiből megélni", hanem szereti "élvezi" is amit csinál. (Többi lenn. )

Igen, én.

Igaz most itthon vagyok a két éves kislányommal, de részben nagyon várom, hogy megint dolgozhassak.

Rendezvényszervező vagyok, nagyon szeretem a pörgést, a szervezést, az intézkedést, amikor sikerül mindent, mindennel összehangolni, minden és mindenki időben a helyén van és minden úgy zajlik le, ahogy elképzeltem.

És már azt is megtanultam, hogy a fennakadás van, akkor nem esek kétségbe, hanem azonnal intézem.

Szóval igen, én szeretem a munkámat. MIndezek ellenére, persze van olyan nap, amikor nekem sincs kedvem bemenni, de ez ritka

tervezomernok vagyok autoiparban, szeretem a munkam, de ingyen nem csinalnam, mert nem akarok ehenhalni :)

De szerencsere nem is kell, jol megfizetnek. Nyilvan ebben is van olyan ami kevesbe erdekes, de az elet nem permanens vidampark.

Szeretem, java programozó vagyok.

Közhely ugyan, de nekem a munkám tényleg egyben a hobbim is. Jól megfizetnek, de ha csak átlagbért kapnék érte, akkor is ugyanazt csinálnám.

Igen, teruleti kepviselo vagyok.

Valtozatos, uj hely, uj emberek. Egyedul dolgozom, nem liheg a fonok a nyakamban. Barmikor megihatok egy kavet, beszelgerhetek. Sot kell is!!

A lenyeg, hogy a nap vegere kesz legyem az aznapi teendő.

Nem fizetnek agyon, de szeretem csinalni.