Miért van két egymással merőben ellentétes világ a munkaerőpiacon?

Már évek óta ez a tapasztalatom. Van az egyik oldal, aki érettségivel térden csúszik a munkáért, hogy akár csak nettó 80 ezret kereshessen több műszakban szopatós helyen, diplomával alig tud elhelyezkedni és évekig nem tud még úgy se 200 fölé menni, nyelvtudással nem tud külföldön olyan melót találni, amit más nyelvtudás nélkül és így tovább.

És van a másik oldal, ahol 8 általánossal megkeresik a 150-200 ezret, huszonévesen a srácok menő autókkal járnak, a lányok plázáznak, még ha diplomájuk is van csak valami büfészak és mégis semmittevős munkákért (itt előre leszögezem, nem egy vulgármaterialista vagyok aki lenézi a szellemi munkát és semmittevésnek titulálja, hanem a TÉNYLEGESEN semmittevős munkákra célzok), érettségivel pedig bőven 200 fölött keresnek.

Tényleg ennyien kamuznak meg cukrozzák a sz...t, hogy nettó helyett bruttóval kérkednek meg beleszámolják még a cafetériát és az összes prémiumot és az így kapott magasabb összeggel menőznek?

Legjobb példa az Aldi pénztáros, egy időben végigsöpört a neten, hogy 300 ezret lehet keresni, aztán kiderült, hogy az még bruttónak is sok, mert valójában 12 órázásokkal meg megfeszített munkatempóval keresnek 130-140 ezret TÚLÓRÁKKAL, úgy meg azért már mégiscsak kicsit más a helyzet.

Én már azzal kiegyeznék, ha 200-at kézhez kapnék, a bejelentés módja sem érdekel különösebben, de nem fizikai, hanem inkább valami szellemi munka vonalán indulnék el, mert abban látok kihívást, előrelépési és fejlődési lehetőséget, nem abban, ha 12 órában zsákokat cipelek vagy valami monoton robotmunkát végzek.