Svájcban élő magyar családnál lakó bébiszitternek mennyi lenne a korrekt fizetés az alábbi feltételekkel (ez NEM hirdetés! )?

Nem vágnánk át, pont ezért írjuk ki a kérdést, mert az elejétől korrektek akarunk lenni és ezt is várjuk el. Tájékozódjon mindenki a netről a fizetésekről, mert, hogy mennyi marad meg, az sok mindentől függ (pl. szállodákban, panziókban biztosítják a szállást és kaját). De az biztos, hogy NEM tudunk annyit kínálni, mint ha valaki önállóan dolgozna itt (legtöbbet önállóan egyébként vendéglátói munkákkal lehet félretenni, főleg a hegyekben ahol biztosítanak szállást és kaját).

Tehát mi nem a svájci keresetekkel akarunk versenyezni (nem is tudunk, mi is munkabérből élünk. Ha a feleség fizetését odaadjuk a bébiszitternek, annak mi értelme?), viszont a magyarországinál jobb feltételeket lehetne kihozni annak, aki pl. nem évi 20 napra szeretne csak Magyarországra látogatni, vagy nem beszéli jól a nyelvet, vagy nem vendéglátásban, hanem hivatásában (gyermekek fejlesztése) szeretne dolgozni a magyarországinál megbecsültebb javadalmazásért, vagy kimondottan pl. Svájc természeti szépségeit szeretné 1-2 év alatt bejárni és nyelvet tanulni, de alapjában Magyarországon szeretne tovább élni. Vagy ha mégis itt akar dolgozni, 1-2 év után segítenénk neki ebben az engedély kiváltásával.

Előző kérdezőnek a válaszaim:

egészen érthetetlen - a svájci brutális fizetésedből miért akartok ilyen megoldást találni?

Kinek szólt a kérdés? Én vagyok a férj, mérnöki fizetéssel, 15 év tapasztalattal kb, 6000 nettót keresek. A négy tagú család szolid megélhetési költsége (olcsó lakásbérlet, élelmiszer, 1 olcsó autó, egészségbiztosítás, heti pár óra magánbölcsi a nagynak) havi szinten 5000 chf. Így kb. havi szinten 1000 chf-et tudunk félretenni. Aki jobban utánaolvas svájci fórumokban, azt tapasztalja, hogy pl. itt dolgozó mesterek (festő, szakács, stb) a nettó "brutális" 5000 chf nettó fizetésükből 0-ra jönnek ki hasonló feltételek mellett. Ezért aztán amint már család van, ezek a családok gyerekszületés után pár évvel általában Mo-ra költöznek, ahol van rokoni segítség és esetleg az apuka ingázik ki tovább csak dolgozni. Mi esetünkben a rokoni segítség limitált, az is messze lenne a magyarországi munkahelyeinktől, feltéve, ha mindketten kapnánk munkát.

mit jelent hogy az óvoda napi 3-4- óra?

A mi gyerekeink majdnem 5 éves korukban lesznek csak óvodakötelesek, és az ovi valójában napi 3-4 óra, ebédet és délutáni megőrzést külön térítés ellenében kapnak. 1 gyermek esetében egy átlagos fizetésű (nettó 4000 chf) nő fizetésének 60%-át, két gyermek esetében (esetünkben) a fizetésének 120%-át vinné el a külső gyermekmegőrzés biztosítása (helyi bébiszitter alkalmazása, magánbölcsi, napközi fizetése a feleség munkaidejének+ingázási időnek fizetése)

miért kell a felségnek heti 3-4 napot dolgozni, ha ennyire kicsik még és ennyire drága az ovi, hogy nem bírjátok megfizetni?

Az előző válaszban levezetett számok alapján a két gyermeket nevelő családoknál, főleg a külföldieknél (mint mi, ahol helyben lakó nagyszülő nem elérhető) a leggyakoribb megoldás, hogy a feleség otthon marad. A svájci család (nem) támogató rendszer miatt viszont ez kb. a kisebbik gyermek 10. évéig otthonlétre, háztartásbeliségre korlátozza a nőt, nem csak a legkisebbik 3. éves koráig, mint Magyarországon (kötelező ovi, aztán mehet vissza az anya dolgozni - már ha visszaveszik). Itt sem tolerálják a munkaadók az anya hiányzását a gyermekek betegsége miatt, ami probléma bébiszitter alkalmazásával szintén megoldódik. Egy külföldi nő, 45 évesen, 10 év munka nélkül töltött idővel, 0 eséllyel indulna az álláspiacon, ezáltal marad továbbra is az egykeresős modell, azaz a férfi húzta az igát eddig is, és eltartja az immár unatkozó otthonülő feleséget. Ez később itt nagyon sok esetben vezet váláshoz (meg előtte sem ideális, hogy gyakorlatilag külső segítség hiányában nem tudott a pár egy órát sem kettesben tölteni évtizedig).

Ez a rendszer a svájci gazdaság számára nagyon előnyös, hiszen lehet példálózni a 4%-os munkanélküliségi mutatókkal úgy, hogy az asszonyok nagyobb része szülés után örökre kivonul a munkaerőpiacról, cserébe viszont a férfit (egykeresősként) kiszolgáltatottá teszi pl. a munkaadóknak, és nem ad lehetőséget, hogy a férfi is minőségi időt töltsön a gyerekekkel (elvégre azért vannak neki, nem dísznek). Ha nem süpped bele az ember ebbe a rendszerbe, hanem küzd kicsit ellene, akkor pl. azt csinálja, amit mi: fogad bébiszittert Magyarországról, aki mellett valamennyit tud a feleség dolgozni, és megteheti, hogy ne teljes munkaidőben (hiszen picik a gyerekek). Fél lábbal továbbra is anya, de fél lábbal megőrzi munkaerőpiaci képességét, azonkívül a férjével is el tud egy moziba, egy napos kirándulásra, síelésre, usziba, stb. menni. Ez jelentős életminőség különbség az elsőnek felvázolt esethez képest. Nagyon sok magyar anyukát, családot ismerünk, akik segítség nélkül fizikailag végigcsinálják ugyan, de házasságuk, idegük rámegy. Ennek így nem sok értelmét látjuk.

mennyire vágna a földhöz, ha bejelentenétek?

Kb. azt a fizetést kellene megadni neki bruttóban abból a fizetésből, amit a feleség keres nettóban. Szerinted? Ezen kívül a gyerekeknek heti pár órában még szintén kell kb 3 éves kortól 5 éves korig fizetni a magánbölcsit a közösség és a helyi nyelv tanulása miatt. De ez az apa fizetéséből megy. Nagyon sok magyar család nem fizeti a heti pár órás magánbölcsit sem a nyelvtanulás miatt, aztán majd 5 évesen, mikor bekerül a svájciul folyékonyan beszélő gyerekek közé, azokkal nem tud kommunikálni. Nekünk megéri az a havi 700 chf (200e Ft), hogy ezt az érzelmi sokkot elkerülje.

Nem tudom, maradt-e még megválaszolatlan kérdés. De úgy érzem, ez most kezd elrugaszkodni a témától, és nem az eredeti kérdésemre válaszoltok, hanem okokat kerestek.