Mérnök vagy bölcsésztanár?

a 6/10-es válaszoló leírta a lényeget.

ha nem szeretnéd, NE csináld, főleg ne a mérnökit, amit még annak is nehéz elvégezni, aki amúgy szereti.

egy életre megbánod, vagy kettőre, ha nem azzal foglalkozol, amit szeretsz.

ha tényleg a történelem, és nem a tanítás érdekel, akkor nem ajánlom a mérnökös-tanárkodást. bár én a helyedben utánanéznék annak is, hogy hogy lehetne - ha lehet - összekötni a mérnökösködést és a történelmet valamilyen úton módon.

na meg az is kérdéses, hogy mennyire vagy független, mennyire tudnak támogatni, mennyire akarsz, tudsz az egyetem mellett melózni.

mert ugye mérnöknek sokszor elég 3 év.

ha egyetemi tanár akarsz lenni, akkor meg ugye Phd, ami 8 év.

nekem amúgy a szakmunkás vagy bölcsész volt a dilemmám, szakmunkásság felé húzott az agyam, bölcsész felé pedig az, hogy basszus, ezt csinálnám a legszívesebben.

bepróbáltam a szakmunkást, nem jött be, abszolút nem, így visszakanyarodtam az eredeti tervhez.

DE azt hozzá kell tegyem, hogy az az egy év tapasztalat, illetve az, hogy kipróbáltam magam az adott területen, mikor szaksuliba jártam, nagyon jól jött, úgy hiszem. úgyhogy talán te sem vesztesz azzal, ha kipróbálod a mérnökséget elsőként.

még valamit hozzáfűznék azért ehhez kapcsolódóan:

nálunk szaksuliban az első napokban volt a kérdés, hogy ki miért ezt a szakmát választotta.

két kategória volt:

1, mert szeretem

2, mert jól lehet vele keresni a jövőben

a 2. kategóriába tartozó emberek 90%-a egy éven belül kibukott vagy magától otthagyta a szakot.

1 -> belső motiváció, ami mindennél erősebb (annak a vágya, hogy te megakarod tanulni azt a dolgot, mert SZERETED)

2, -> külső motiváció, a pénz