Felmondás: szabad belevinni érzelmeket? Úgy akarok felmondani hogy nagyot üssön a cégre és valóban meg is tehetem pozíciómnál fogva. Ez piti vagy természetes?

Utálom a munkahelyem jó ideje fel akarnék mondani. De addig nem, amíg nincs más. Hát találtam mást de csak év végén kezdek ott. Viszont anyagilag se vagyok megszorulva így bártan felmondhatnék itt azonnal is, nem gond a pénz.

De arra gondoltam dehogy mondok fel én most. Itt a nyár ősszel indul egy új projekt a cégnél. Őszig találna embert a helyemre.

Majd kivárom az őszt de még akkor se mondok fel. Beindul a projekt és majd ha már megy és nyakig bene vagyok na akkor állok fel!

Felmondási időt bekalkulálva.

Mert projekt előtt találnak embert helyettem. De projekt közben olyat aki be is tud kapcsolódni menet közben és mindent átlát-hát ez egy lehetetlen feladat. Az édeskevés hogy végzettsége meg gyakorlata van az utódnak. Át is kell látni a dolgokat.

Na ez lennék én. Én meg menet közben felállok és ha beszólnak még azt is elintézem hogy végig betegállományban legyek felmondási idő alatt.

Miért teszem mindezt? Kis fizetség (nagyon kis fizetség!) az elmúlt évek összes szopatásáért, az utolsó pillanatban módosított szabiért, a karácsony előtti benyögésért (sose felejtem el – most nincs fizu majd tán jövőre.. karácsony előtt).

Na ezért teszem ezt. Utoljára még akkorát rúgok a cégbe amekkorát csak tudok. És most valóban olyan helyzetben vagyok hogy tudok rúgni és fájni fog. Minden vicc nélkül.

Beszéltem jogásszal rám verhetnek e bármit esetleg a felmondás miatt. Semmit. Sima határozatlan szerződés, felmondható és a cég semmit se tehet. Elfogadják és bekaphatják.

Csak az a kérdés: érdemes szabad-e érzelmet belevinni a felmondásba?