Irodában dolgozók. Mesélnétek a munkátokról? Szerettek ott dolgozni?

Én már váltottam - kitalálhatod ebből, hogy nem igazán szerettem.

Persze irodai munka és irodai munka között óriási különbségek vannak, igen gyenge kapocs mindössze az, hogy mindegyik irodában zajlik.

Engem a relatíve monoton munkán (online marketing és tartalommenedzselés kb.) túl az zavart, hogy a külvilágból alig tapasztalok valamit, hermetikusan el vagyok zárva a természettől nap mint nap. Emellett nagyon megterhelő volt napi 8-9 órán keresztül egy helyben ülni (és rendkívül egészségtelen is egyébként).

Reggel 8ra beérek, kb 9ig nincs semmi, addig megreggelizek, megnézem az emailjeimet, elintézem az esetleges privát telókat.

Aztán 9től du. 4ig,amit csinálok:

-Telefonom 2 percenként csörög, ha nem csörög, akkor nekem kell felhívnom valakit

-Ügyfeleket fogadok, akik kopognak, 2 telefon között velük beszélek, nekik papírokat adok át, pecsételek, aláírok

-Ülök a gép előtt, megrendelést írok, partnerek után kutatok, az osztályokkal egyeztetek, iktatok

-Kezelem a pénzügyi keretet

-Elviszem a dossziékat a pénzügyre, egyéb osztályokra

-Kiadom a munkát a fizikai munkásoknak

-Fogadom a panaszokat, utánajárok dolgoknak, megkereséseknek

-Alapítványokkal egyeztetek

Logisztikai vezető vagyok Budapesten. Szeretem csinálni, de tényleg fárasztó, sokszor hazaérek, és csak alszok, mert másra nincs erőm. Továbbra is ezt szeretném csinálni.

Dolgoztam anno raktárban fizikai munkásként, sokszor kézi erővel mozgattunk 30-50 kg tárgyakat, polcra másztunk, megállás nélkül órákig rohangáltunk egy fél falu méretű raktárban. Kb 10 kg-ot fogytam...De nem voltam 1-1 munkanap után fáradt annyira, mint most. Fájt a hátam, lábam sokat de hamar kipihentem, egy kaja, egy fürdés és már oké is voltam.

Itt meg hazaérek sokszor fáj a fejem stb. És még itthon is sokszor csörög a telefon...Mert haza hordom a cégesed, de lehet leszokok már róla lassan.

Hát nem tudom, hogy a 3-ast miért pontozták le.

Én magam jogi compliances vagyok, figyelek arra, hogy a munkatársak és az ügyfelek betartsák a belső szabályokat, nemzeti jogot és az EUs szabályozásokat. Mindezt 10 országra végzem, igaz sok országban alig van ügyfelünk. Valaki rosszat csinál úgy felhívom vagy írok neki emailt és lecseszem. Ezen kívül a marketingesek tevékenységét ellenőrzöm, illetve egyéb feladatokat is kapok, pl költözünk közeljövőben, s főnöknek semmi érzéke nincs a technikai dolgokhoz és csak alá akarja írni a papírokat, így a szerződés egyeztetésétől az új iroda belső kialakításáig én felelek ezért. Sokszor van, hogy semmit sem kell csinálnom, de előfordul olyan, hogy csak kapkodom a fejem.

Szeretem ezt csinálni, bár gondolkodok más szakma tanulásán, jobban izgat a mérnöki pálya.

Természetesen volt kétkezi munkám is, rengeteg. Ennek az előnye annyi, hogy nem izzadok a légkondi miatt, de egyéb esetben sokkal leterhelőbbnek találom, s ha azonos fizetésért ezt kéne választanom vagy egy raktárban való pakolgatást (természetesen a szakmai fejlődési lehetőséget nem figyelembe véve), akkor inkább pakolgatnék egy raktárban. Nehezebbnek tűnik, de az egy sokkal lazább, kevésbé terhelő munka. Ráadásul amikor vége a munkaidőnek akkor szépen hazamész, elfelejtheted a munkát és csak annyit kell vele foglalkozni, hogy holnapra milyen kaját viszel, miközben itt folyamatosan pörög az agyam, hogy mit hogy kéne csinálni, mi az ami javítható, mi az ami felesleges, stb.

Szoftverfejlesztő vagyok.

Az irodai munka kényelmes, van klíma, ergonomikus szék, bármikor kimehetek wc-re, cigizni, kávézni, vagy csak levegőzni. Van kulturált étkező, ahol ingyen folyik a kávé meg a tea.

Mindemellett a munka fárasztó, sokat kivesz az emberből az egész napos gondolkodás, odafigyelés, meetingek, stb. Az ebédszünetet le kell dolgozni, a drága szék ellenére megterhelő a sok ülés, és a menedzserekkel (vagy épp az ügyfelekkel) rendszeresen meg kell küzdeni, ami stresszes.

De: évekkel ezelőtt diákként rengeteg fizikai munkát végeztem, és tudom, hogy az még sokkal rosszabb. A fizetésről nem is beszélve. Szóval inkább nem panaszkodom, jó nekem az irodában.

Nekem is egy raktári munka volt az álom meló. Egész nap szaladgáltam, de nem is fáradtam hullára, ha valamit elrontottam, akkor sem volt semmi gond, nem volt stressz, felelősség, 16:00-kor húzás haza...

Irodában mindenki azt látja hogy "csak ülsz a légkondi alatt és jól keresel". Meg mellette rajtam múlik, hogy nyerünk e új munkát, egész nap terveket és árajánlatokat böngészek, árakat kérek be, napi 20 emberrel beszélek telefonon. Mellette időm nincs mozogni, kajálni. Na meg amit fentebb írtak, hazamegyek, és folytatom még a munkát, mert egyszerűen pörög rajta az agyam. Na meg persze egyszerre csináljak meg 5 dolgot, és napi 10 óra a munkaidőm.

De irodában is vannak "lazább" melók, a pénzügyisünk bejön 9-re, 10-11-ig trécsel a titkárnővel, 12-13-ig ebédel, 14-kor meg megy haza. Vagy dolgoztam gyárban, na az a totális szívás. Egész nap ülni kellett gép mellett, monoton, céltalan munka, se el nem fáradsz benne, se nem mozogsz, se jól nem fizet.

Nagyon nem mindegy, hogy milyen munkakör. Pont a pénzügy, amit említesz általában nagyon túlórás munkakör.

Én is compliance-en vagyok, nem panaszkodom, belefér a 8 órába, nem kell kapkodni, és nem halok bele a felelősségbe sem.

Viszont világ életemben irodában dolgoztam, 42 éves vagyok, és már érzem a derekam, hátam rendesen. Emiatt minden este muszáj tornászni, hogy ne legyenek fájdalmaim. Ez az ülő munka hátránya. Persze ha valaki fizikai munkát végez folyamatos műszakban, az szerintem még jobban kikezdi az egészséget.

Amúgy jó téma. Hosszú lesz, de hátha segít az esetem.

Kevés ideig, de sok melóm volt. Többnyire ugrálós, mászkálós agyrém. Pályakezdőként sehová nem vettek fel, mentem ingatlanosnak. Városban mászkálni egész nap ha esik, ha fúj, mosdó nélkül. Nyáron fun volt, mert kiültem a margit szigetre dögleni, de mivel be sem voltam jelentve és nem volt fix fizetésem, az ügyfelek meg utáltak, ezért eljöttem onnan. Meg zavart, hogy idegenek lakásában mászkálok, miközben csinálják az ebédet vagy vacsorát, élik az életüket. Legtöbbször hétvégén délután voltam lakást bemutatni.

Voltam rokonnal segédmunkás, néha-néha. Koszban, mocsokban és porban térdebelve dolgozni, nem kellemes.

Voltam boltban napi 6 órát. Tetszett, hogy nagyon közel volt, sétálva hazaértem, de a munkaidő az katasztrófa. Hol délelőtt, hol délután és össze-vissza. Volt 3 délután egymás után, de volt, hogy délutám, délelőtt, délután, délelőtt. stb.. Volt, hogy éjszaka 12 órát csomagoltuk a visszárut, vagy négykézláb szedtük ki a koszt a padlócsempe fugából. és így sem kerestem 80-nál többet. Nem ilyen spar-os szinten, de a kasszázás az durva volt. 6 órát ott állni, enni csak a napi 10 perces szünetedben tudtál, és mosdóba sem mehettél, mert senki nem akart addig kasszázni, amíg kimész. Az sem volt kellemes, hogy a fél boltot átpakoltatták, aztán a munkaidőm végefelé bejelentik, hogy hopsz, változott, vissza kell pakolni mindent. Persze a többiek hátul a raktárban ülve ordítva viháncoltak, lógtak. Leülni nem lehetett, pultnak támaszkodni sem, kis vizet sem ihattál a pultban a vásárlók előtt sem. De, volt 12 órázásom is, ahol csak 20 p szünet volt. Nem olyan jó 12 órát állni, vagy árut pakolászni.

Voltam közigazgatásban raktáros. Tetszett, hogy gépezek is, ülök is. A részlegen 9 emberrel tartom a kapcsolatot, csak bementem a másik irodába velük nevetni, aztán vissza a gépemhez excelezgetni. Volt nyüzsgés, emberek körülöttem, jó arc kollegák akikkel röhögtem sokat. Adminisztráció és fizikai raktárkezelés. Állandó rohangálás az épületen belül, ha kollegám beteg lett, 2 részleget vittem, enni nem volt időm, mert mindig volt feladat. Főnök paraszt volt, azt sem tudta milyen a feladatunk, csak az utasításokat adta email-en, amit azonnal meg kellett csinálni, mert nyalt a vezetők felé. Voltak nyugisabb, ülős órák, de mindig volt mit csinálni, mert mindig lemaradásban voltam. Főként, mert a raktárban is kellett pakolászni, árut kiadni, közben a főnök idegbeteg lett, mert nem voltam a helyemen (amikor a munkám végeztem). Fél órás kötelező ebédszünet. Olyankor kiültem az utcán valahová.

Mostani helyemen szakmámban dolgozom, csak ülök szinte. napi kétszer mehetek ki a levegőre kicsit mozogni, de nagyon nyugis, a főnök normális, közel van, és negyed ötre otthon is vagyok. Ebédszünetet le kell dolgozni ha kimegyek, kis céges mutyizás is van, de ennyit megér, az előző helyem az durva volt. Furcsa még, de az előbb említett dolgok kárpotolnak. Lesz hétköznap is szabadidőm, úgy tervezem többet járok majd el, kapcsolati tőkére teszek fel stb. Lehet hétköznap tanfolyamokra is el tudok menni.

Csíkszentmihályi flow c könyve pont erről szól. Van egy rész, ahol elmeséli, hogy volt két gyári melós. Az egyik utálta, állandóan depressziós volt stb. A másik jól érezte magát, csinálta, szerették az emberek. A másik, munka után azt csinálta, amit szeret, azzal foglalkozott, amivel szeretne és ez meglátszott a munkamorálján is.

Ahogy tapasztalom, mindenben van jó, és rossz. Kompromisszumot kell kötni.