Hogy lehet valaki egy világsztár személyi asszisztense?

Hát, nem tudom, nem voltam személyi asszisztens, mert amikor felmondtam titkárnőként/asszisztensként, akkor kerestem ilyen állásokat, de mivel elég dekoratív vagyok, és túl sokszor kaptam meg ajánlatként a meghirdetettnél magasabb összeget némi plusz szolgáltatásért cserébe, inkább más irányba indultam.

De:

- Egy sima kis ügyvezetői személyi asszisztensként minimum 5 év tapasztalat kell minden munkához, ha nem több. Úgyhogy ha egy világsztár mellé akarsz kerülni, akkor ahhoz gondold el, mennyi idő kell. És az sem mindegy, kik mellett voltál előtte. Lehetőleg minél nagyobb neve legyen az embereknek. Elindulhatsz először kisebb helyen, és úgy mehetsz előre mindig más-más személy mellé az évek alatt, lehetőleg minél több időt a világsztár nemzetiségével azonos, befolyásos ember mellett.

- Anyanyelvi szinten beszéld az adott sztár nyelvét

- Nem árt, ha más nyelveket is beszélsz mellette (pl. ha divat irányában mozog, akkor a nagy divatvárosok egyikének a nyelvét vagy ha sokat utazik egyik vagy másik országba, mert ott felkapottabb, akkor azt)

- Nagyon nagy kapcsolati tőke (nem magyar, külföldi) és tökéletes problémamegoldó képesség.

- Az érettséginél több legyen azért a zsebedben szerintem.

És pár tanács:

- Nagyon kicsi az esély rá, hogy valaha ilyen állást kapsz, ahhoz ki kell alakítani a megfelelő kapcsolati tőkét. Erre egyrészt a néha hajmeresztő kérések miatt van szükség (ha hajali kettőkor akar bicajt bérelni, akkor hajnali kettőkor akar, tudnod kell, kihez fordulj), másrészt pedig ahhoz is, hogy megkapjon valaki egy ilyen munkát. Hiszen egy ilyen ember számára ez a legbizalmibb pozíció, mert minden ügyes-bajos dolgát egy asszisztens intézi, ő foglal szállást, ha nyaral (és nem akarja, hogy kiderüljön), az asszisztens intéz neki mindent - és mivel ez ilyen nagy fokú bizalmat követel, szerintem többségben ismeretség alapján dől el, hogy kit vesz fel.

- Alázatosnak kell lenni, és mindent lenyelni. Bírni kell az allűröket... Amikor titkárnő voltam, a főnökömnek olyan hákliai voltak, hogy mikorra kell kinyomtatni x étterem heti menüjét, mikor lehet becsörögni neki, kinek a hívását kell automatikusan elutasítani, kinek a hívásakor kell őt a föld alól is előkeríteni, hány oldal felett kell két oldalra nyomtatni, a pdf-ek nyomtatásánál, mi hogy álljon, hogyan álljon tűzzük össze a dokumentumokat (csakis a lak oldalával párhuzamosan!), volt, hogy kollégát kellett az ügyvezetőnek kihívni a wc-ből a nagydolga közben (szerencsére nem én mentem be érte). Ezeket bizony tűrni kell, jó pofát vágni hozzá és csinálni

És a legfontosabb: nagyon jó, ha tudod, hogy mit szeretnél (gondolom a rajongás miatt), de fontos tudnod, hogy ha elindulsz ezen az úton nem biztos, hogy célba érsz, viszont nagyon messzire lehet jutni, ha ügyes vagy, jól kommunikálsz, jó a kapcsolatteremtő képességed, mosolygós és precíz vagy stb. Még ha nem is oda jutsz, akkor is jó irányba tarthatsz, ha ez olyan, amit szívesen csinálnál és kellő alázatossággal tudnád csinálni.

És azt is tartsd szem előtt, hogy ha most elindulsz ezen az úton, hosszú-hosszú évek kellenek, hogy esetleg a közelébe kerülj egy ilyen pozíciónak (ha odakerülsz egyáltalán), és ki tudja, hol lesz addigra ez a sztár...

Ha rajongásból teszed, hidd el, megértem a rajongásod, akárki is az, de ne miatta csináld, hanem mert a munka maga tetszik. Mert akkor az előző helyeken és az odavezető úton is maximumot tudsz nyújtani. Ha pedig esetleg mégis célba érnél, az plusz jó, de nem esel kétségbe, ha más mellett, vagy kevésbé nagy ember mellett kötsz majd ki...