Meggazdagodni tényleg csak kapcsolatok segítségével lehet?

Ha fel akarsz tölteni egy víztartályt, akkor az első lépés az hogy minden szivárgó rést betömsz. Ez a hasonlat persze pénzre értendő. Például nem lakhatsz magas rezsijű lakásban, ami a pénzed viszi. Addig nem míg meg nem engedheted magadnak a magasabb rezsit. A pénzed meg mindig olyanra "költsd", ami pénzt hoz és nem pedig visz. Tehát a cigi, tetkó, kutya, petárda, vasárnapi misén a perselyezés, alkohol, ezek pénzt visznek. Illetve másnak hoznak pénzt.

Az alkalmazotti viszonyt is mielőbb el kell felejteni. Mert az által nem a magad üzletével törődsz hanem mások gazdagodnak a munkádból. Kerülni kell azt hogy a pénzért dolgozz, helyette a pénz dolgozzon neked.

Sokan emlegetik a sok diplomát, sok nyelvvizsgát, több szakmát, stb. Nem mondom hogy ők anyagilag nem lehetnek gazdagok, de a munka rabjai. Az igazi gazdagság az ha időmilliomos is vagy, vagyis ha évi 365 nap szabadságod van, nem pedig évi 365 munkanapod. Ráadásul az említett végzettségek tetemes befektetés és ahhoz képest kis haszon. Igen, egy félmilliós havi fizetésű állás is kis haszon, pont azért mert állás. A gazdagok nem dolgoznak, hanem dolgoztatnak. Akinek nincs évi 365 nap teljes szabadnapja az nem gazdag, legfeljebb csak anyagilag.

Egy jó könyvelő is kell, aki minimálisra szorítja az adód.

Először definiáld a "meggazdagodni" dolgot, mivel az erősen különbözik az elején felvetett "normális munkahely" szerzéstől.

De főleg AMG Mercit még a jóléti államok csúcsának számító Svájcban sem mindenki engedhet meg magának, tehát az már tényleg valamilyen szinten a meggazdagodás. Pályakezdő mérnökként, CNC-ként a világ a jóléti országokban sem egyértelmű, hogy valaha is eléred ezt a szintet (az egy másik kérdés, hogy egy Svájci mérnök gyorsan megengedhet egy Toyotát, Nissant, VW-t itthon pedig már az is "karrier").

Egyébként nem születtem bele a jóba, mindent magam értem el, és nem panaszkodom (bár nincs AMG Mercim), törtetni sem kellett gátlástalanul, csak annyi, hogy amikor a cégnek éppen nem volt munkája, és ezért mindenki heteken át a lábát lógatta, akkor én nyelvet tanultam, amikor felajánlottak sokkal több pénzt egy másik helyen, ahol nem lehetett a kényelmes kávézunk, cigizünk, dumálunk tempót tolni, akkor én nem azt válaszoltam, mint több kollégám, hogy "ilyen kevés pluszt neki nem ér a nyugalma", hanem elmentem, aztán mikor 2 év múlva már a dupláját kerestem, mint ők, akkor kezdtek hápogni, hogy ez így már nekik is megérte volna...

Alkalmazott a legritkább esetbe fög AMG mercivel száguldozni.

Vállalkozó meg bárki lehet. Csak nagyon kevesen születnek bele a kapcsolatokba, más ÉPÍTI őket.

Én a pénzkezeléssel kezdeném. Magyar embernek az az álma, hogy vegyen házat meg autót. Na az utóbbi egy pénztemető, mert 1km-es állapotában már nem éri meg az bolti árát. Házat szintén eszi az idő meg az időjárás.

Ahhoz hogy sok bevételed legyen házkiadásból, alapból nagy tőke kell, mert ha egy 20 milliós új építésű házat, ha ki tudod adni 80-100e/hóért (- az adó) akkor abból sem megélni nem tudsz, sem jól megélni. Kell vagy 10 ilyen ház, ami alapból, példánál maradva 200 millió + adó., és akkor van havi 800-1m (-adó) bevételed. Valljuk be, az se sok, évi 12 milla.

Én bízom benne, hogy 0 ról is lehet építeni valamit, még ha nem is lesz belőle amg merci, csak annyi, hogy hó végén marad is a számlámon, és nem egy bérrabszolga leszek, akit a főnök úgy ugráltat, ahogy nem szégyell, már megéri részemről. Esetleg, ha évente 1x-i nyaralás se vágna az anyagi csőd szélére, akkor már összetenném a kezemet.

Én startupokban látom a jövőt, pl ott a brewi automata sörfőző... kitalálói 200 milliót szedtek össze rá közösségi finanszírozásból. Oké, hogy ez nem a saját zsebükbe megy (max egy része) de több sörgyár is már most előrendelt a gépből állításuk szerint. Levédetik, gyártási jogot eladják dollármilliókért és hátra is dőlhetnek életük végéig.

Egyébként miért kesereg itthon mindenki a meggazdagodás miatt, amikor kivan a s@gge a gatyából?

Német/osztrák/amerikai kollégáim, ismerőseim jó értelemben vett középosztálybeliek (otthon is), egyiknek sincs AMG Mercije, helikoptere, egyik sem jár minden évben a bahamákra nyaralni, de telik szép otthonra, ha nem is villantós, de jó autóra, nyaralásra, számlákat fizetik, gyerekeket iskoláztatják, és elfogadják, hogy nem lesz mindenkinek Ferrarija, meg palotája.

Itthon meg az emberek többsége szűk lyukban él, kocsiból ha van is, akkor valami sokéves rom, számlák befizetéséve gond van, nyaralásra nem futja, és nem arra vágyik, hogy legyen egy 8-9 évente cserélt Opelje, legyen egy szép lakása, el tudjon menni nyaralni a Balatonra, vagy az Adriára, hanem nyafog, hogy mások hogyan csinálnak AMG Merit, meg a többi rongyrázó luxust.

66%-os válaszoló: gratulálok, szépen felmondod minden MLM-es bibliáját az alkalmazott csak másnak gürcöl, a gazdag meg befektet, vegyél ikerházat mantrával Kyosaki tanításait, szinte szó szerint idézed (tudom, van egy két ismerősöm, aki felmondott ennek szellemében, egysem lett gazdag :)), de ennyi erővel bevághattad volna egyrészt a könyv címét, másrészt adhatnál tényleg épkézláb tippeket, amiket Kyosaki papa sem tesz meg, hogy a tőkehiányos állapotból mégis hogyan vegyen valaki ikerházat...

Na itt bukik meg az összes "nem leszek bérrabszolga" MLM bullshit, a végén még inkább azok lesznek, mert én hazamegyek a melóból, és élvezem amit elértem, ők meg még este 11-kor is egymásnak irogatják FB-on a buzdító idézeteket ;P

Két 66 %-os van, gondolom a 6. válaszolónak szólt amit írtál. Az nem én vagyok.

A szocializmusban kötelező volt dolgozni. A környék szerint jól kerestünk a szüleimmel, mindenki a sok pénzt társította a nevünkhöz. De a valóságot nem látták. Azt hogy nincs olyan hogy gazdag alkalmaztott. Alkalmazottként a templom egerénél is rosszabbul éltünk! Ráment a testi-lelki egészségünk. Aztán a rendszerváltással megszűnt a kötelező munka. Azzal hogy otthon lehettem és kizárólag a saját sorsommal törődhettem, automatikusan hozta az anyagi gyarapodást is. És az egészség sem ment rá, épp ellenkezőleg, kiegyensúlyozottan élt a család. Azzal hogy évi 365 nap szabadságom volt, automatikusan megtaláltam azokat a lehetőségeket ami pénzt hoz. Például kihasználtam az aranyrallit, vagyis amíg a befektetési arany egyre drágult, addig nem adtam el. Majd az aranylufit is jól megéreztem és pár nappal előtte mind eladtam. Ha egy munkahely rabja lettem volna, akkor biztosan nem tudtam volna figyelni az ilyen megérzésekre. Mert a szocialista munkatáborban még a széplányt is elszerették előlem, annyira rabszolgának éreztem magam. Úgyhogy nekem rögeszmém lett hogy soha de soha nem leszek többé rabszolga, vagyis alkalmazott. Mert számomra az a nyomorral azonos, nem elég hogy szegény valaki, még önmagát, munkáját és idejét is adja oda másnak. Attól csak szegényebb lesz, legalábbis a szüleimmel mi ezt tapasztaltuk.