A Media Marktban és a Saturnban is ugyanolyan a légkör, mint az Euronicsban? Mennyire kell hozzá kereskedelmi végzettség? Villamosmérnök vagyok, régóta nem dolgoztam. Nem akarok fejleszteni.

HA tudtok tanácsot adni mivel kezdjem újra a karrierem,

megköszönöm.

Az egyetemen szakirányt váltottam, mert először a Beágyazott Rendszerek szakirányra mentem, ahol FPGA-król és Mikrokontrollerekről kellett volna tanulnom.

De a buszrendszerek, ütemező algoritmusok, meg a házik, kevés gyakorlattal túl nehéz volt. És ilyen híre is volt.

A barátaim viszont a Szélessávú hírközlés tanszéken tanultak 1 kivételével. Átmentem. Ott direkt digitális eszközökkel kapcsolatos diplomamunkát csináltam, a haverommal megosztottuk a feladatokat és csináltam az FPGA-t, ő csinálta a uC programozást.

Az egyetem után már nem akartam többet tanulni, mindig túlterheltek minket, én meg tanultam, amit elvártak.

Mellékszakirányon felvettem a Logikai Tervezés c. FPGA-s tárgyat és összehoztam egy ping pont játékot is önállóan, nagyon élveztem. Azóta rájöttem hogy rövidíteni kell a változóneveket.

Először az Ericssonhoz jelentkeztem FPGA-snak, de a finom részleteket nem tanultam a mellékszakirányon,

ezért hardveresnek, vagy C++ programozónak vettek volna föl. De én nem arra készültem.

Az egyetem után egy videótechnikai cégnél helyezkedtem el FPGA programozóként, nem tudtam mit kezdeni az adathalmazzal. Iszonyatos szorongás jött rám, de az egyetem után már nem akartam a gyomorgörcsöt. A kezdeti izgalomból szorongás jött, a tőlem telhető legjobbat akartam alkotni, de amikor megláttam a nagy kapcsolási rajzot, nem tudtam rajta eligazodni,aztán nem éreztem hogy megéri ezt csinálni Magyarországom.

Karácsony előtt jelentkeztem egy másik 60 fős céghez.

Mikrokontroller programozásra. Elvéreztem, ahhoz még az alapjaim sem voltak meg. A kollégáim mind ex-beágyasok voltak. Nagy szorongás révén tudtam volna beletanulni.

Utána megmakacsoltam magam, pszichésen megbetegedtem,

most 3 év múlva lassan valami állást kell keresnem.

Jobb lenne ha nem lenne bennem ennyi felhalmozódott megfelelési kényszer.

Azt mondták a kórházban a szociális munkások, ahol rehabilitálódtam, hogy el tudnának képzelni engem, amint műszaki cikkeket árulok 4 órában.

A szüleim azt mondják nincs jó kiállásom, de talán össze tudnám szedni magamat.

A raktárosi munka talán biztosan menne.

A kórházban büféztem, pénzt számoltam.

A villamosmérnöki fejlesztői szakma technológiai szakma, fejlődik, mint az állat.

A MÁV-nál egyszer volt gyakornoki program, nem jelentkeztem, mert fejleszteni akartam, mert az menő, mondjuk egyedül én becsülhetem meg a munkámat, általában nem mástól kéne ezt várni.