Miért nem értékelnek a munkahelyemen?

Nem értem miért nem. Egyedül én vagyok aki időben megérkezik, gyakran délelőttönként egyedül én dolgozok, mert mindenki más szarik bejönni. Ez még nem is lenne baj, ha a főnök nem azokat istenítené, akik késve jönnek (általában akkor, amikor a munka nehezének már vége), és mindemellett köpönyegforgatók is. Hazudoznak, mindenkit kibeszélnek. A főnök seggét nyalják. Ez még mindig mind nem érdekelne, ha annyit mondanának, hogy jól dolgozom. De csak azt hallgatom hogy ők milyen jók, feljebb akarják őket léptetni. Előrébb helyezik őket, mint engem, úgy hogy én csinálom a munka nagy részét. Igaz, velem nem lehet másokat kibeszélni, és a főnök seggében sem vagyok benne. De nem vagyok magamba forduló visszahúzódó, gátlásos stb. normálisan viselkedem, tehát nem lehet azt mondani, hogy emiatt ki vagyok közösítve. Sőt, mindenki kedves velem (szemtől szemben legalábbis, az hogy valamiért kibeszélnek, az biztos). Bár fel fogok mondani, mert nekem ez nem jön be, teljesen elvette a kedvem a munkától. De azért kiváncsi lennék, mi ennek az oka. Csak simán rossz a társaság? Az egyik munkatársam pl. nem is dolgozik, csak szaladgál ide-oda, folyton mosolyogva, és azt mondogatva, hogy "segíthetek? kinek segíthetek?", és leborul a főnök lába elé, elteszi előle a koszos cipőjét, a kajáját beteszi a hűtőbe stb. És mindenki kedvence. Nekem ez rosszul esik, hogy ez van értékelve, a nulla, a munkával szemben. Arra gondoltam minek is vagyok itt? Fel is mondok.