Miért van az, hogy ebben az országban, ha egy 40-es évei végén járó vagy az 50-es és 60-as emberek elvesztik a jól fizető munkájukat önhibájukon kívül, akkor utána nem talál munkát amiből tisztességesen meg lehet éléni?

Mert el vannak kényelmesedve.

Mert azt hiszik, még tart a szocializmus.

Azért, mert az 50-es éveikben járó emberek 99%-a nem mutatott fel SEMMIT a 30+ év munkája során. Csinálta nyugiban a dolgát, de semmi extrát nem tud, ami megérné a plusz költséget és a plusz szabit a munkaadóknak.

Csak, hogy egy élő példával jöjjek:

Józsi 30 éve hegesztő egy üzemben. Ugyan azokat a zártszelvényeket hegeszti mióta odakerült. Szépen dolgozik. 50 éves.

Feri 3 éve hegeszt folyamatosan. Ő is szépen dolgozik. 24 éves.

István 30 éve hegesztő. A 30 év alatt hegesztett már mindent, zártszelvénytől autókarosszérián át felhőkarcoló vázszerkezetet, minősített mesterhegesztő vizsgája is van, dolgozott itthon, az EU-ban és az EUn kívül is évekig. Ő is szépen hegeszt.

István 2 nap alatt talál magának munkát, hiszen PROFI.

Ahova meg nem profit keresnek, ott választani kell Feri és Józsi közül.

Feri és Józsi pongy ugyan olyan minőségű munkát végez el, csak Feri fiatalabb, energikusabb, kevesebb szabija van és jobban terhelhető illetve irányítható.

Ha te lennél az üzemvezető kit választanál?

És igen, ez Józsi hibája, mert ha nem ült volna a langyos vízbe 30 évig a vas zártszelvény mellett, hanem fejlődött volna, mint István akkor neki sem okozna gondot a váltás.

Ez nem tipikus magyarországi probléma.

Én Franciaországban élek, itt is nagyon nehéz a negyvenöt-ötven felettiek elhelyezkedése, ha munkanélküliek lettek.

Gondolom, ez más nyugati országokra is jellemző. Itt is sokat beszélnek róla, de tenni nemigen tudnak bármit is, mert a fiatalabbak, bár nincs meg a tapasztalatuk, olcsóbbak és könnyebben betaníthatók a cégek kívánságainak megfelelően.

Nem vagyok szakember, nem tudom, mit lehetne ezellen tenni, de tény az, hogy a nagyvállalatok nem humanitásukról közismertek.

Van viszont néhány ismerősöm, akik ebben a korban is találtak munkát, kisebb, általában családi cégeknél, de a fizetésük érezhetően csökkent.

Ez pedig - épp a nyugdíj előtt - nem nagyon csábító, mert az utolsó évek bére sokat számít a nyugdíjnál.

" a fiatalabbak, bár nincs meg a tapasztalatuk, olcsóbbak és könnyebben betaníthatók a cégek kívánságainak megfelelően"

Pontosan erről van szó, és ez a kérdésre a válasz: ugyanis a fiataloknak kezdőként jóval kevesebb összeget tudnak adni a cégek - ráadásul saját szája ízükre formálhatják. Az idősebbeknél meg már ott van a közalkalmazotti bértábla, ami szerint x összeget kéne adni, de ha az nincs is, akkor is egy 50-esnek már egzisztenciája, elvárásai vannak, amiből nem szívesen adna alább, ezért a bérigénye is magasabb.... szerintem...

Kérdező szerinted az a faxa gyerek aki egyet ért veled? Elég begyöpösödött gondolkodásra vall..

Az meg teljesen mindegy, hogy két kezű munkás van-e a példában vagy szellemi dolgozó. Csak a te szegénységi bizonyítványod, hogy nem értetted meg a példa lényegét, nem fogom újra elmagyarázni.

Amit írtam amúgy fokozottan igaz szellemi munkánál. Ott ha valaki mutatott fel valós eredményt, nem a Józskapista "csakadótcsalunknagyban" BT-nél volt vezérigazgató helyettes akkor gyakorlatilag széttépik a fejvadászok.

Kérdező, magam is átmentem ezen, ill. én már korábban, 35 év felett szembesültem ezzel. Ráadásul később (39 évesen) még pofátlanul szültem is egy gyereket :D No, akkor még szerencsére volt munkám, de mivel oda nem tudtam visszamenni a gyes után, meg sem próbáltam magam a munkaadók kénye-kedvének kitenni és kudarcot - kudarcra halmozni az álláskeresés alatt: ugyan kinek kellene egy egyedülálló anyuka 40 évesen? Így aztán elvállaltam mindent, ami csak adódott - volt, hogy alkalmi munkavállalóival dolgoztam (könyv, ami még akkor megvolt).

Aztán ahogy teltek múltak az évek, azt vettem észre, amit azelőtt sohasem gondoltam volna magamról: rájöttem, hogy magamnak teremtem a munkákat, s innen már csak egy lépés volt a vállalkozói lét, amiben szerencsére induláskor kaptam egy kis segítséget a Munkaügyi Központtól (nézz utána, lehet, hogy Te is kaphatnál). Bár a jelenlegi hyelzet nem kedvez a vállalkozóknak, azért lassan-lassan, 4 év elteltével most talán elmondhatom, hogy révbe érünk anyagilag... Már meg tudunk élni !:D

Azt tudom tanácsolni, hogy nézd át alaposan a helyzetedet: mi az, amiben jó vagy ?(ez önbizalmat is ad :-)), mi az amiben nagy tapasztalatod van és gondolkodj el azon, nincs-e a piacnak olyan szegmense, amiben esetleg ezt kamatoztatni tudod? Hirdesd magad pl. Jófogáson, stb. Lépj valamit! Ne állj meg, ne süllyedj el a pocsolyában (bocs :-) ) és ne hidd el, amit a munkaerőpiac sugall: hogy értéktelen ember vagy!