Japán multinacionális cégnél milyen az élet?

Saját példa, bár én laborban vagyok:

Reggel 9-től délután 5-ig van meló hivatalosan, bár erre gyakorlatilag mindig rájön 1-2, néha több túlóra. Reggel 9 előtt van egy 20 perces közös torna, ahol takarítótól a helyi vezérig mindenki ott van, majd ezt követően mindenki dolgozik 1-ig. 1 és 2 között van ebédszünet, ilyenkor el lehet menni a városba kajálni, de van helyi "menza" is. Mindkettőt nagyon szeretem, úgyhogy általában felváltva szoktam kajálni itt vagy ott.

Munka szempontjából nagyon fontos, hogy kövesd az előírást vagy a felettes utasítását, ne kezdj el partizánkodni, mert ha így cseszel el valamit az nagyon komoly következményekkel járhat. A tévhittel ellentétben vevőek az újdonságra, így ha valamit másképpen csinálnál, akkor vitasd meg nyugodtan illetékessel, de ne kérdőjelezd meg, ha esetleg nem ért egyet veled. Ha valami feladatot nem tudsz megoldani, bátran fel lehet keresni bárkit, aki segíthet, viszont állandóan segítséget kérni, még inkább állandóan ugyanattól a személytől kérni ezt, felettébb udvariatlan. Bizonyos helyzetekben fontos a szervezett csapatmunka, így gyakran együtt dolgozó munkatársakkal rendszeresen beszélgetnek el csoportosan a felettesek. A főnökök egyébként tekintélyes, nagy tudású emberek, de korrektek és segítőkészek, kb. akármilyen gonddal meg lehet keresni őket.

Továbbá:

- Irodába érdemes váltócipőt vagy papucsot vinni, utcai cipőben (helyi szokásoknak megfelelően) nem szoktak épületek belterében mászkálni.

- A főnököknek gyakran nincs külön irodájuk, egy térben dolgoznak a többi alkalmazottal, maximum az asztaluk van egy szellőssebb, kiemeltebb helyen.

- A szabadidő szent és sérthetetlen, így munka után (vészhelyzetet leszámítva) senki nem fog keresni telefonon, hogy "Jaj, még ez meg ez kéne.", így amennyiben hazavisszük a melót, érdemes ehhez tartani magunkat.

- Ha csapatmunka van, és ha valaki lassabban dolgozik, akkor a többiek nem kezdik el b*szogtatni, hanem megosztják a figyelmet a saját feladatuk és a lemaradt kolléga közt addig, míg az fel nem zárkózik a munkában. (Pl. én is segítettem be már jegyzőkönyv írásba, mérés befejezésébe vagy kiértékelésébe, mert így én is jobban tudtam haladni.)