Állás szülői nyomásra?

Eddig mindig mindent szülői nyomásra csináltam. Középiskola, szakma (mert nem engedték, amit akartam, nem engedték esetleg saját hibámból tanuljak) és most állásoknál is. Most 3 hónapja sajnos nincs, habár sok interjúra megyek el. Előző helyet ott hagytam, mert szó szerint idegbeteg lettem, és az a kicsi pénz nem ért annyit, hogy minden nap a hajam tépve, ordítva az idegtől jöjjek haza. Szüleim ebben sem voltak toleránsak, felőlük megőrülhetek, nem érdeklem őket. Amióta nincs állásom, állandóan kiabálnak velem, hogy el kéne menni dolgozni, stb, amikor minden nap stresszes vagyok a sok elutasítástól, és hétvégén is ezzel foglalkozom. Nem hívok át barátokat, nem járok szórakozni, otthon csöndben meghúzom magam inkább, csak hogy ne kiabáljanak velem. Sokszor ha jó kedvem van, direkt lehúznak azzal, hogy felemlegetik a sikerteelenségeim. Pl beszólnak hogy "ha dolgoznál, nem lenne ilyen jó kedved". Már jó kedvem sincs. Pedig itthon mindig segítek nekik, elintézem az ügyeiket, házimunkát stb direkt ezért, hogy legalább ebben segítsek, de semmi.... minden áldott nap a "most már jó lenne találni valamit" mondat, mintha nem ezen agyalnék már lefekvés helyett is. Ti hogyan kezelnétek ezt a helyzetet? már folyamatosan rossz kedvem van emiatt az álláskeresésről nem is beszélve.