Milyen egy légiutaskísérő élete?

Röviden: katyvasz. Hosszabban: nagyon katyvasz.

Családcentrikusoknak nem kimondottan ajánlom, mert bár vannak bizonyos nemzetközi szabályok a pihenőidőre vonatkozóan, ezeket a légitársaságok általában megoldják csúsztatással. Ez annyit jelent, hogy az előírt X óránál többet ugyan nem dolgozol egy hónapban, de azt sokszor úgy, hogy lehet, hogy egy hétig láblógatás van otthon, aztán két hétig szine csak telefonon érintkezhetsz a családdal. Lehet persze módosítani a beosztást, de azért nem kívánságműsor.

Egyes társaságok nem foglalkoznak azzal, hogy hogyan és mikor, csak érj oda, amikorra kell. Na most, ha messze laksz a repülőtértől (50-100 km, vagy még messzebb), és pár óra múlva újra kezdened kell, az nem olyan jó. Ha külföldön sokat kell várni a visszaútra (akár 24 órát is, bár ez ritka, mert erre figyelnek a beosztásnál), akkor sem valószínű, hogy állják a szállodai számlát, bár ez megint csak társaságtól függ. Ha pár órát kell várni, azt leginkább a reptéri pihenőben töltheted el.

Jelentkezésnél előny (de nem féltétel), ha idegenforgalmi és/vagy vendéglátós végzettséged van, azt meg talán mondani sem kell, hogy az angol nyelvtudás milyen fontos. A szemüveg régebben kizáró ok volt, ma már nem tudom, ezt figyelembe veszik-e még? Minden egyebet, ami érdekel, megtudhatsz akkor, ha megkeresed valamelyik légitársaságot akár telefonon, akár interneten keresztül, és tájékoztatást kérsz.