35 évesen szakmaváltásra készülök. Amit most csinálok (könyvelés) utálom, amire készülök (szociális szféra), abból viszont nem lehet megélni. Ti mit tennétek?
Én váltanák!!Pont ebbe a helyzetbe vagyok én is.Pénzügyi vonalon dolgozom, de annyira megutáltam már hogy az hihetetlen.Meg igazából soha sem érdekelt csak anyámék miatt tanultam ezt.Most szerződéses katona leszek.:D Remélem 2-3 hónap és mehetek kiképzésre.:D
Sok sikert!!!!!!Nem mindig a pénz számít!!!!!!
nagyon nehéz kérdés. én pont fordítva vagyok, a végzettségemet nem fizetik meg, pedig mindig ezt akartam csinálni, váltani akarok, olyanra,amit megfizetnek, mégha az nem is áll annyira közel hozzám.
Én a kérdező helyében váltanék, mert látszik azon amit írt hogy a szoc.szféra áll közel hozzá, és tényleg szeretné.
Nekem viszont már fontosabb a pénz annál,hogy mit szeretnék, sajnos.
Egyszer azt mondta egy tanárom,hogy mindenki csinálja,tanulja azt, amit szeret, és amiben jó,mert abból semmi baj nem lehet.
valahol igaza van, viszont mindenki meg akar élni valahogy...
Megint az első válaszoló vagyok.Sejtem mit érzel.Nekem elméletileg már csak hónapjaim vannak hátra a jelenlegi munkahelyemen, de már alig bírom.Néha sírni tudnék annyira gyűlölöm.Végre megtaláltam azt amit szeretném és már alig várom hogy ott lehessek.Még ha sokan hülyének is néznek emiatt.
24/L
A szociális szférában jelenleg nem csak megélni nem lehet, hanem idegőrlő is. Konkrétan anyukám érintett, több, mint 25 éve dolgozik pedagógusként, 50 éves, és bele van fáradva, és azt mondja, hogy soha ilyen nehéz dolga nem volt, mint most az utóbbi néhány évben, pedig ő aztán igazán lelkes, a gyerekek is szeretik, csak éppen most a problémásak sokszorosan problémásabbak, és a jog sajnos a problémások alá teszi a lovat.
Te tudod, anyu hivatásból kezdte, de most, 50 évesen akarna váltani, ha tudna.
Elgondolkodtató, amit az előttem szóló írt. Elhiszem, hogy 25 év ezen a pályán nagyon sok. Találkoztam a gyakorlatomon nagyon sok kiégett emberrel. Megmondom én azért mennék ebbe a szakmába, mert időközben született 2 gyerkőcöm, akik közül az egyikkel nagyon sok probléma van. Annyi helyen, alapítványban és kórházban jártam vele, annyi felé láttam, hogy milyen nagy a baj, hogy nem bírtam szó nélkül elmenni mellette és mivel tudom, milyen nehéz, úgy gondoltam, miért ne segíthetnék a fiam mellett más hasonló problémával küzdőkön? Ha mindenki azt nézné, milyen nagy a baj és nem is érdemes csinálni, senki nem menne ilyen foglalkozású embernek.
Nem tudom továbbra sem, hogy jól döntök-e. Én bízom benne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!