Szerintetek milyen állás lenne nekem megfelelő a továbbiakban? (tanács)

Először is személyiségformáló könyvek kellenének neked, mert most egy darab kő vagy, amiből egy szobrot kéne valahogy faragni. Nincs motivációd, életcélod csak úgy vagy a világban.

Brian Tracy - Maximális teljesítmény

Dale Carnegie - Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket

Napoleon Hill - Gondolkozz és gazdagodj

De főleg az elsőt ajánlanám neked. Változz meg, mert hiába tűnik minden okésnak, ha nem dolgozol meg érte, átlagos, középszerű életed lesz. Nekem segített. 18 éves koromig én is ugyanúgy basztam a rezet gimiben, tulajdonképpen elvertem az az előtti éveimet, mert semmi hasznos tudást nem szedtem magamra a kötelezők mellett. Most már van életcélom, minden nap van miért felkelnem és tudatosan haladok a céljaim felé. Ebben, hogy utat találjak, nagyrészt Brian Tracy könyve segített. Tudatosan kell élni az életet, nem egyik napról a másikra.

Pontokba szedem válaszom, a jobb áttekinthetőségért:

1. 15 évesen még nagyon sok minden változhat. Általában, akik ennyi idősen tudják, hogy mik akarnak lenni, azok már célirányosan választottak tagozatot a gimnáziumban (illetve 3.-ban fakultációt, ha eddig nem olyan tagozatra jártak).

2. A gimnáziumi toplistán nincs nagy különbség az első 30 között a diákok minőségét tekintve. Tapasztalatból mondom, hogy egy komolyabb szakon nem nagyon fog számítani, hogy honnan jöttél. Például én is annak idején egy "top gimnáziumban" végeztem, jó néhány oszt.társammal (összesen 8) együtt felvettek egy komolyabb szakra. Na, nekik a felük megbukott az első év végén, míg néhány "no name" iskolából jött ember simán végigcsinálta bukás nélkül az egyetemet.

3. Nyelvek: fontosak, de sose a papír számít (ld. nyelvvizsga után sokan elfelejtik az egészet), hanem az aktív tudás! Továbbá, önmagukban nem sokat érnek, kell melléjük piacképes (szak)tudás, kivéve ha az ember tolmács akar lenni.

4. Mivel nem írtad, hogy milyen tagozatokon vagy, ezért feltételezem, hogy semmilyenen. Ebből adódik, hogy a középszintű gimis (hiába erős az iskola) matek és fizika nem nagy kunszt. Ha emelt szinten vagy ezekből erős, akkor elgondolkozhatsz egy mérnök/fizika szakon. A versenyekről nem tudok nyilatkozni, mert a "döntő előtt kiestem" lehet körzeti 50., megyei 3. vagy országos 12. helyezett is...

5. Informatika. Ebből se derül ki, hogy milyen mélységekben mentél bele. Mert hobbi szinten könnyű mindenbe belekapdosni. Viszont ha érdekel, akkor tanácsos lehet felé elindulni, pláne akkor, ha matekból jó vagy.

6. Magyar, töri: a közoktatásban indokolatlanul túl vannak súlyozva ezek a tárgyak, a való életben jelentőségük közel sem ekkora. Ezzel el is mondtam róluk mindent (ha valaki esetleg ebbe belekötne: világéletemben 5-ös voltam mindkettőből).

7. Biosz-kémia: itt se mindegy, hogy milyen szinten. Középszinten mindkettő móka és kacagás, sőt (szintén tapasztalatból) a biosz emelt szinten is megtanulható egy hét alatt. Az emelt kémia már trükkösebb, ott a sok számításhoz rutin (gyakorlás) is kell, valamint kicsit magolni is kell, de alapvetően logikus tárgy.

Az "élvezném az orvosi melókat" részhez annyit fűznék, hogy erről csak az tud nyilatkozni, aki már minimum 5-6. éves az orvosin. Miért? Mert például egy nefrológus, radiológus, sebész vagy bőrgyógyász a szakma teljesen más aspektusait képviselik és nem biztos, hogy szívesen csinálnák a másik munkáját...

Mondjuk, gimnazistaként szinte senki se tudja, hogy valójában miről is szól a kinézett szakma, viszont az orvostudomány annyiban szerencsés, hogy nagyon színes és szerteágazó, ezért hátha talál az illető valami olyan ágat, amit szeret.

8. Viszont jó eséllyel sose leszel orvos, ha gimnázium után "lazulást" tervezel. Még egy erős gimnázium és két emelt érettségi után is sokként éri a gólyákat a hatalmas tananyag, ami ráadásul nem nagyon fedi az előzetes elképzeléseiket. De a többi komolyabb szaknál is ez a helyzet.

9. Nem jó ómen, ha már most gyűlölsz egy tárgyat, emiatt nem is készülsz rá. Utálni természetesen lehet, de ettől függetlenül, le kell ülni és meg kell tanulni. Ez a vonás szokta jellemezni azokat, akik gimnáziumban jól tanulnak, de az első fingatósabb vizsgánál kiesnek. Az orvosis példánál maradva, lehet, hogy a gimis törit egyszeri olvasás + órai odafigyelés után tudod 4-esre, de egy több mint ezer oldalas anatómia szigorlatnál, ami olyan mint egy telefonkönyv (vagyis kőkeményen magolni kell) ez nem fog működni. De például egy műszaki rajzot se lehet összeb@szni 20 perc alatt...

10. A lustaság se jó a továbbtanulás/munka szempontjából, de gondolom, ez egyértelmű. Senki se ért el semmit sem azzal az életben, hogy csak ült a s*ggén és nézett ki a fejéből. (Ha ez GDP-t termelne, akkor a világ életszínvonala minimum svájci szinten lenne.)

11. Nem írtad, hogy hova külföldre akarsz menni, mert ugyebár Szomália és Németország között van egy kis különbség, pedig mindkettő "külföld". De általánosságban igaz, hogy Ny-Eu-ban iszonyat drágák az egyetemek, még a nyugati pénztárcához mérten is (sőt, a színvonalasabbak nehezebbek is, ráadásul nem anyanyelven kell tanulni). Szóval, jó eséllyel a dologból sose lesz kint egyetem, pláne nem akkor, ha már huszonéves leszel és teljesen elszoksz az iskolapadtól.

12. "Nem akarok az a tipikus informatikus lenni aki eltűnik a tömegben, és semmit sem ér el az életben"

Minden nézőpont kérdése. Például szerintem a magyar emberek 90%-a kiegyezne azzal, ha napi 8 óra munka után hazamegy a saját házába, a saját kocsijával a családjához és kap nettó 320ezret (míg mondjuk az asszony nettó 180ezret), így gondtalanul megélnek a "tömegben" havi fél misiből. Igaz, hogy így se lesz bálnamerci, meg 1000nm-es medencés villa yakuzzival, de ezek nélkül is lehet teljes életet élni.