Magyarországon mennyire lehet megélni gasztronómiai pályán?

Én azt látom, hogy eléggé ketté van szakadva a szakma (szakácsokról beszélek). Az egyik oldalon ott vannak azok akik mennyiségi munkát végeznek, értem ez alatt, hogy ha 400 embert kell megetetned két óra alatt, az nyilván le fog csapódni a minőségben, ez sajnos a rendszerrel jár; akik ilyen helyen dolgoznak sajnos még azt is elfelejtik amit az 1-2-3 éves tanfolyam alatt beléjük vertek a sokszor pocsék könyvekből. A másik oldalon vannak azok akik valóban érdeklődőek a csúcsgasztronómia iránt, külföldön (is) tanultak, kimentek akár ingyen is dolgozni egy neves séf mellé, 1-2 nyelvet beszélnek a konyhában (nem oxford english kell, abban a zajban, nyüzsgésben valahogy meg kell érteni hogy milyen mártást kell csinálnod). Fizetésben utóbbi nyilván sokszorosa az előbbinek, de munkamennyiségre nem arányosan kevesebb az előbbi. Ezzel az osztályozással nem akarok megsérteni senkit, mert nyilván cizelláltabb a kép, vannak remek éttermek az Onyx-on kívül is, én életem legjobb grillezett báránybordáját egy zebegényi panzióban ettem. Sok múlik a szakács igényességén a saját munkájára, Heston Blumenthalt és a többi sztárséfet igenis olvasni kell, már csak azért is mert olyan alapanyagokkal dolgoznak, amikkel az átlag szakács nem, aztán ha bekerül az ember egy olyan helyre, akkor ne érje váratlanul hogy 2 perc alatt valóban átsül a 4 centis steak, mert olyan a hús minősége. De ez csak egy példa. Szándékosan nem írok választ a kérdésre, ezt mindenki maga döntse el.