Nektem mi volt a legnehezebb az álláskeresésben?

Akkor veled ellentétben én tudatosan készültem az álláskeresésre.

Az egyetem alatt diákmunkáztam, amit félretettem hogy legyen kezdőtőkém az élethez és megtehessem, hogy akár BP-n bérelek egy lakást pár hónapra munka nélkül, hogy keressek, akár kimehessek külföldre munkáért.

Nyelveket tanultam, az egy kötelező középfokún felül többet is, jobban is, hogy még jobban kapkodjanak utánam.

Nem a szakterületemen dolgoztam (tehát árufeltöltő voltam, meg mekis), de már hónapokkal a vége előtt kinéztem pár értelmes céget, ahonnan kedves emberektől szakmai tanácsokat kértem a jövőmre vonatkozóan. Az egyiktől végül is jött egy állásajánlat, ami nem jött össze, de ez csak közelebb juttatott a később megkapott álomállásomhoz.

Még most sem késő kapcsolatokat építened, csak szarabb és nehezebb melód lesz, mint nekem, aki gondolkodott előre.

Nem kell kapcsolati tőke, én is a tudásomból élek, nem a zsidóskodából.

Jelentkezz szépen álláshirdetésekre. Töltsd fel az önéletrajzod olyan oldalakra, hogy megtaláljanak, menj el fejvadász cégekhez. Pár hónap és 100%, hogy lesz melód.

Az eredeti kérdésedre a válasz: az unatkozás. Nagyon lassan telik az a pár hónap amíg munkába állok.

Ha munkát szeretnél, meg kell hozd azt az "áldozatot", hogy mobilitást hozol az életedbe. Akár a lakáseladáson is gondolkozhatsz. Vagy van annyi tartalékod, hogy odaköltözz a munkához albérletbe, a saját lakásod pedig szintén kiadd albérletbe?

Én 35 éves korom előtt nem akarok saját ingatlant, mert csak röghöz köt és nem tudok úgy költözni tőle, ahogy megkívánnám.

Nem a haverságokra gondoltam. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen pluszt tettél még azért, hogy később könnyebben legyen munkád, a tanuláson kívül? Az úgymond alap, hogy tanulsz. Ezeket most sem késő megtenned. Vesztettél pár évet, de még évtizedek vannak hátra az aktív dolgozói korodból.

22 évesen ezt aztán igazán jól átlátod... :D

Több tiszteletet és türelmet az álláskereséshez.