Mit tehetnék, hogy jobban meg legyen elégedve velem a főnököm? Milyen módszerek vannak arra, hogy ne ezen gondolkodjak egész nap?

Behívott egy elbeszélgetésre, ahol egyrészt beavatott bizalmas dolgokba(magáról és cégről is), tehát gondolom megbízik bennem. Másrészt meg utalgatott arra, hogy nem dolgozok eleget, nem viselkedek megfelelően a kollégákkal, nem vagyok elég kezdeményező, rutintalan vagyok és csúnya (ez volt a kedvencem...). Amikor viszont megkérdeztem, hogy ki szeretnének-e rúgni, akkor azt mondta, hogy nem, mert meg vannak elégedve velem, és látják, hogy milyen jól dolgozok, és milyen okos vagyok és vannak ambícióim. Ott ültem, és azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Az egyik pillanatban még kritizált (amiben persze biztos van igazság is, hiszen nem vagyok tökéletes), utána meg dícsért. Egyébként amikor mondtam neki, hogy milyen pluszmunkát vállalnék, akkor szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy nem menne, mert túl buta vagyok hozzá és nincsenek meg a képesítéseim (egyébként nem ez volt az első eset, hogy ez történt, amikor feladatot akartam "kérni"). Aztán ezzel útjára is engedett. Most azt sem tudom, hogy mi van. Olyan volt az egész, mintha egy skizofrén emberrel beszélgettem volna. Azóta ezen agyalok, hogy ez mit jelenthet. Egyébként a beszélgetés óta megváltozott a viszonyunk is. Teljesen kikészít ez az egész (mi van ha mégis ki akarnak rúgni?), fáj a hasam egész nap és újra elkezdtem rágni a hajam (ami egy undorító szokás, tudom). Totálisan pályakezdő vagyok, ez az első munkahelyem, és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék. Azt gondoltam, hogy a kollégáim bírnak (nagyon jó a viszonyunk), és a munkámmal sincs baj. Bármi feladatot adtak, mindig elvégeztem, amilyen gyorsan csak tudtam. Ha kellett, akkor túlóráztam (bár nem sokszor volt rá szükség). Azt sem tudom, hogy mit várnának el tőlem. Túlórázzak? De ha nincs munkám, akkor miért üljek bent csak úgy tovább? Ha meg kérek új munkát, nem adnak, mert nem menne szerintük. Próbáljak meg beszélni újra a főnökömmel, hogy tisztázzuk a helyzetet? Gondoltam arra is már, hogy felmondok, hogy elkerüljem a megalázást, amit a kirúgás jelent, de szeretem a munkám, a kollégáim, és nem is biztos, hogy találnék egy hamar új helyet.