Ausztriában dolgozom 2. napja és már most ki vagyok. Felmondjak?

Viszonylag pályakezdő vagyok, de némi gyakorlatom van már a hotelszakmában (3 hó recepció magyarországon, 3 hós étterem spanyolo.).

Korábbi pár munkahelyeimen semmi problémám nem volt az alkalmazkodással, de itt ez valamiért nem működik (étteremben vagyok most is). Én elég kitartó és iszonyat szorgalmas embernek tartom, ezt megmondhatja korábbi spanyol főnököm, vagy a magyar hotel ahol egy jó recepcióst állást hagytam ott most decemberben EZÉRT a megaláztatásért, amit itt kapok...

Nem tudom szebben kifejezni magam. Második napom, és már elvárja a főnök, hogy mindent, de tényleg mindent tudjak - mi hol van, mit mikor, mit miért, mit mivel. Olyat is, amit első nap, nem is említettek. Egyedül kell majd vinnem a reggeliztetést, egy 100 fős étteremben ami még oké, de ma a Chefin egész nap a nyakamba lihegett és szó szerint, és ez nem vicc, elvárta, hogy kinövesszek még két kart, vagy sokszorosítsam magam, és mindent egyszerre. A lelkemet kidolgoztam ma reggel, beteg is vagyok, mert a szobámba jéghideg van, azt se tudtam hova szaladjak és reggel még az én fejem ordította le, mikor ő késett 1/4 órát, hogy miért reggelizem miért nincs még kész a büféasztal... Mikor első reggelem volt... és nem akartam korgó gyomorral nekiállni dolgozni.

Türelmes vagyok és toleráns, de itt rabszolgának érzem magam, és akkor borult ki a bili, mikor most reggeli műszak végén közölte, hogy este jobban fáradozzak, mert ez kevés... na ez az a pont ahol elgondolkoztam, hogy megéri e a szaros 1000 euró, hogy rongy legyek és féregként bánjanak velem, vagy csinálok egy olyan munkát, amit szeretek és amibe megbecsülik a munkámat 90.000 Ft-ért (felmondtam a recis állásomat, amit imádtam a mocskos pénz miatt).

Félreértés ne legyen tudtam, hogy sokat, és még többet kell majd dolgoznom ezért a pénzért, de ahogy bánnak velem... amit kapok, pedig minndent megtettem tegnap is ma is, ami az erőmből telik, és mégis azt képes mondani, hogy ez kevés.

Úgyhogy, ha nem rúg ki, akkor max. a próbaidőm végéig gondoltam maradni vagyis két hetet, ha bírom idegekkel és energiával... egyelőre végeérhetetlennek látom a ma estét is.

Ami még furcsa, hogy nem közöltek semmit, csak rögtön munkába állítottak. Jelenléti ív sincs, se azt nem mondták, hogyan kapok fizut, pedig van szerződésem rendes. Ezért szóljak nem??? A jelenléti ív miatt? Alkalmam sincs kérdezni ilyeneket, mert egyfolytában tennem kell a dolgom ilyenkor meg nincsenek itt.

Elnézést a hosszúért, de nagyon elkeseredett vagyok.

Szerintetek mit tegyek? Rengeteg pénzt áldoztam ebbe a munkába. tiroli állásokon keresztül jöttem, a kiutazás, a meleg ruhák és a szeretett állásom... azért akarnék két hetet maradni mert akkor nagyjából megtérülne a dolog... nem akarom, hogy kidobott pénz legyen ez! viszont már most nem bírom, se lelkileg se fizikailag. mert ez embertelen. és nem finnyás vagyok ! tudom mi a kemény munka, mert spanyolországban kijutott belőle a részem, de az hawaii nyaralás volt ehhez képest, amit itt kellene leraknom az asztalra!

mit kellene tennem??? össze vagyok zavarodva. egész élembe rossz döntéseket hoztam, azt akartam, hogy az itt 4 hó alatt megkeresett összeg a legnagyobb álmomat valóra váltsa (pilóta tanfolyam) és most az álmom lehúzhatom a lefolyón.