Ha 35 éves koromig nem volt nagy karrierem, érdemes még hajtanom és reménykedni? Vagy inkább törődjek bele hogy ez van és ne kergessek illúziókat?

Szia! Köszönöm a választ és gratulálok a vállalkozásodhoz! Sajnos én tipikus alkalmazott alkat vagyok ill. a végzettségem, munkatapsztalatom is olyan, hogy önmagában azzal nem nagyon lehet mire vállalkozni, kellene hozzá valami kézzelfogható mesterség mint cukrász, pék, fodrász, óvónő, bármi. Mondjuk tőzsdézhetnék, na de... Szóval marad a céges világ és ahogy látom ebből is szuperül meg lehet élni ha befut az ember és nincs hétvégi meg éjszakai meló, ünnepnapok otthon a családdal, céges kocsi, telefon, laptop, prémium, részvényjuttatás, utazások, kortól és beosztástól függően évi 30-40 nap fizetett szabi, TB-t fizetik + egészségpénztár, magánnyugdíj alap, üdülési csekk, kajajegy, sorolhatnám. Csak ugye keveseknek jön be.

Kedves 2., neked is köszönöm! No de mit lehet tenni azon kívül, hogy az ember 110%-ra elvégzi amit rábíznak? Hogyan lehet elérni, hogy a szóbeli hátbaveregetésen kívül előléptetéskor, pénzosztáskor is figyelembe vegyenek, ha maguktól erre nem képesek a felsővezetők? Tényleg a legmagasabb szintről is kaptam már dícséretet, mégis olyanok akikkel nap mint nap ordítozik a nagyfőnök kétszer olyan magas beosztásban vannak háromszor akkora fizetésért... Biztos velem van a baj, de én ezt nem értem.