Ti mennyit szoktatok a munkahelyetekre gondolni?

Ráadásul eléggé labilis idegzetű vagyok. Olyan jó lenne legalább itthon lazítani és nem mindig a benti dolgokon rágódni. Akár jók, akár rosszak mindig azokon jár az eszem.

Nem konkrétan a munkára gondolok, hanem a benti emberekre. A többiekre és főleg a főnökökre :)

Hogy mi volt meglepő bent, mi volt, ami rosszul esett, mi az ami jól (és akkor elkezdem rágni magam, hogy vajon mi lehet a háttérben), próbálom megérteni, hogy mi miért történt, mit miért csináltak. Igazából alapból bizalmatlan vagyok, de itt már fokozottan igaz. Érdekes, hogy amikor bent vagyok nem gondolkodom ennyit a benti dolgokon, mint itthon.

Én nem hiszek a válságban, az csak egy ürügy :)

Jaj én egy kicsit félre olvastam a válaszodat, akkor bocsánat a viccelődésért.

Ez az első munkahelyem, nagyon nehezen találtam, és előtte már rég jártam közösségbe, eléggé összetartónak tűntek, a hely is vonzó-tehát kicsit túl komolyan vettem. Az a baj, hogy azt nem tanították meg nekem sehol, hogy hogy lehet nem hazavinni a benti dolgokat. Apa mondta egyszer, hogy ő felszállt a buszra és akkor már az otthoni dolgokon gondolkodott, nem úgy mint én, hogy hazahozom. Viszont nem tudok másra gondolni. Hiába hallgatok zenét pl.