A MAGYAR POSTA miért fenyegeti és felemlíti meg a dolgozóit nap mint nap, azzal, hogy ha nem kötnek elég biztosítást vagy adnak el elég sorsjegyet kirúgással vagy áthelyezéssel fenyegetik őket ahelyett, hogy hagynák végezni a munkájukat?

Persze, hogy nem fognak teljesíteni. Durva, amit mondok, de szarból nem lehet várat építeni.

Ma már úgy megy a dolog, hogy utcáról felvesznek valakit (ha felvesznek...) kap 3 napot betanulni, + értékesíteni. Ha nem megy rugják ki. Ez ám az értéknövelés, ahelyett, hogy minden egyes dolgozót megtanítanák a termékek rendes használatára, hogy esetleg értsenek is hozzá.... Na azt már nem... Sokba kerül. Tehát a posta 0 (azaz nulla) befektetéssel akar hasznot a dolgozóiból, akiknek a fele nem értékesítésre való (tisztelet a kivételnek.) És ez tény. A posta az legyen posta nem áruház, meg játékbolt, de lassan már hentes.

Múltkor jött a körlevél:

Spóroljunk a festékszalagokkal, papírokkal, ceruzákkal (!), anyagkészlettel, mert megszorítás van.

Nah át itt tartunk jelenleg...

Habár csak egy rövid ideig volt lehetőségem "betekinteni" a körülményekbe, ami ott megy- egy életre elég volt ahhoz, hogy SOHA többet ne akarjak a postán dolgozni.

Elégedetlen ügyfelek, szünetre nem lehet elmenni, a munkakezdés előtt "kedvesen " az utasítás, hogy ma sorsjegyeket kell ajánlani. A hangnem tiszteletlen a dolgozókkal szemben a munkaadóktól és az ügyfelektől egyaránt. Átláthatatlan munkaidő és semmi köszönet a valódi munkáért, amit az ablakban ülő végez.

Ha hibázik valaki, azt a saját fizetéséből vonják le, és a betanítás is csak tessék-lássék, ha nem mondanak valamit a rohanásban és nem tudod megfelelően a dolgokat, akkor még neked kell tartani utána a hátad.