Nő vagyok, egy férfias szakmában dolgozom, van még mit tanulnom, de már sokat bizonyitottam. De még most is kivagyok azoktól akik lenéznek vagy alulértékelnek még az előtt, hogy tudnák mit tudok. Veletek volt ilyen? Hogy kezeltétek a helyzetet?

Szia!

Én sofőr vagyok.Nem egy álommeló,de én szeretem.Kollégáim egy kivétellel férfiak.A másik hölgy,ő már idősebb,régóta ott dolgozik és fura,de van gyereke is.Kicsit irigy vagyok rá,persze jó értelemben :-)

Én eleinte nem nagyon kértem segítséget,ha műszaki problémám volt(amit a pasik se oldanak meg) akkor műhely.Nekik szólhattam bátra.Kollégákkal meg eleinte nem is foglalkoztam,mert inkább a nőt látták bennem,mint a kolléganőt.Na,ebből indultak ki a beszélgetések,hogy miért csinálom ezt a munkát stb.Innentől nem volt gond.

Aki meg lenézett,vagy beszólt annak finoman én is vissza szóltam(pl.-nem volt otthon fakanál? -erre én képzeld nem volt,de már vettem...)

Szólj vissza te is valami vicceset,frappánsat.

kinek bizonyítottál?

magadnak vagy a sok hülye baromnak akik körülötted vannak?