Ki önállósodott már 18 évesen? Szóval elkezdett pénzt keresni, spórolni, netalántán elköltözött, vállalkozásba kezdett stb. (vagy fiatalabba)?

Én.

16 éves korom óta dolgozom, pénzt keresek, és 25 éves koromban megvettem az első lakásomat teljesen egyedül. Volt egy szőnyegem, egy ágyam, egy asztalom, székem, és egy fekete-fehér TV-m. Mészre még maradt pénzem, de berendezni már nem. Aztán 10 év alatt beszereztem hozzá a legszükségesebb dolgokat. Minden év karácsonyán megleptem magam egy értékesebb valamivel: hűtő, mosógép, szekrénysor stb. A szülők pedig vették a "kisebb" dolgokat ajándékként: kanál, villa, lábas, fogas, óra, ágynemű stb.

10 évig a szüleimnél kajáltam (fizettem érte), plusszban dolgoztam a kertjükben, amit aztán közösen "szüreteltünk".

Szüleim anyagilag soha nem tudtak segíteni, de nem is vártam el.

Amint berendeztem a lakást, elkezdtem gyűjtögetni. Először utazásokra, aztán a jövőre (gyerekvállalás).

Nem vállalkoztam soha, de a szorgalmamból kifolyólag soha nem voltam munka nélkül. Bármit megcsináltam. A főállásom mellett kukoricát kapálni jártam, szüretelni stb., ami jött.

Most jelenleg van egy családi házam, egy kocsim, párom, gyerekem, és munkahelyem, ahol nettó 89 ezret keresek.

Szerencsés embernek tartom magam így is.

Köszönöm szépen. A kolléganőm is mondta egypárszor, hogy nem lenne rossz, ha én lennék a lánya példaképe...:)

Engem a szüleim úgy neveltek, hogy majd teszek azért, amit el akarok érni, mert Ők másképp segíteni nem tudnak. A munkám mellett tanultam ki a szakmám.

Aztán olyan érdekesen alakultak a dolgok, hogy én "tanítottam" meg a szüleimet úgy összerakni és forgatni a kis vagyonukat később, hogy már nem fiatalon megvehessék életük első autóját (hitel nélkül!). Igaz, használtan, de azért szuper jó.

Ráadásul a párom is ilyen típusú volt, Ő ugyan 18 éves kora óta dolgozott, de nagyon takarékos ember volt. Neki egy öreg kocsija volt, de minden más a bankban. Vele együtt tudtunk belevágni egy építkezésbe is, amibe nem buktunk bele. Ott is mindent - amihez csak értettünk - mi csináltunk a nagyszülők szintén kézi segítségével.

Én ezt láttam a szüleimtől, ebben nőttem fel, engem megtanítottak festeni, mázolni, tapétázni, kertet művelni, eljárni napszámban dolgozni, fúrni, kalapálni, stb. Tehát arra, hogy amit meg tudok csinálni én, azért nem kell fizetnem senkinek, és legalább úgy lesz megcsinálva, ahogy én szeretném.

Igaz, hogy ez a hosszú idő rendesen kitolta a gyerekvállalásomat, de ma már 40 év körül megszülni az első gyereket nem szokatlan dolog. Bár még így is csak egy gyereket mertünk bevállalni, mivel hiányzik az életünkből a legfontosabb: a totális létbiztonság.

Kívánom, hogy legalább minimális szinten érjél el annyit, amennyi nekem sikerült.