A lehetőség mindenki előtt ott áll?

Én nem értek egyet a véleményeddel, hiszen pont arról nem tehet senki, hogy hova születik. Viszont a lehetősége mindenkinek adott, hogy képezze magát és szakmát tanuljon, amivel el tud menni dolgozni. Vagy ott a lehetőség, hogy jó ötlete legyen, amire alapozva vállalkozást indít.

Természetesen a környezet befolyásolja az egyén helyzetét, főleg gyerekkorban kell a támogató családi háttér. Itt nem feltétlenül pénzre gondolok, viszont nem árt, ha a fater tud segíteni megérteni például a matekházit, ha a gyereknek nem megy.

Saját példám, nekem apám nagyon sokat segített gyerekkoromban, és lendületet adott a tanuláshoz. Öt éve végeztem a fősulin, most dupla annyit keresek, mint ő.

A lehetőség mindenki előtt ott áll, csak van akinek könnyebb a dolga, mert támogatja a családja, van akinek nehezebb. De aki nagyon akarja, az mindenképp el tudja érni, amit akar.

Számomra jó példa erre a nagyapám, aki tizenvalahány testvér közül volt a legidősebb, már gimnáziumba is csak úgy tudott járni, hogy dolgozott délutánonként, hogy küldjön haza pénzt, aztán az egyetemet is úgy végezte, hogy közben szinte eltartotta a családját. Értsd: éjszaka 10-12 órában dolgozott, nappal egyetemre járt, hogy hogy csinálta, nem tudom.

De tény, hogy nagyon rossz helyzetből, valami eldugott alföldi kis tanyáról felküzdötte magát, mert akarta.

3. vagyok. Talán valóban nem a legjobb példa, csak én mindig erre gondolok, mert annyira mutatja, hogy juthat el az ember egy isten háta mögötti tanyáról, ahol se víz, se villany nincs, arra a szintre, hogy a területén országos szaktekintélynek számít.

De vannak előttem egyéb példák is, két ismerősöm használta ki például a diákhitel adta lehetőségeket. Megjegyzem végül egyikük sem diplomázott, de többé-kevésbé jártak egyetemre, minden félévben felvették a diákhitelt és a vállalkozásukra fordították. Mára mindketten otthagyták végleg az egyetemet, a hitelt rég visszafizették, és a munka mellett az a fő gondjuk, hova menjenek nyaralni (őszölni, telelni, tavaszolni). Mondjuk számomra ez furcsa életcél, sosem éreztem, hogy a gazdagság minden vágyam. De az is tény, hogy soha nem voltam elviselhetetlenül szegény, ha mást nem, főtt krumplit azért mindig tudtam enni :)