Mennyit keres kb. egy takarító havonta?

Tescoban voltam 6 hónapig takarító éjszakai műszakba. Minimálbért kerestem+rájött az éjszakai pótlék, így kézhesz kaptam min.69000 max.75.000 Ft-ot, ez változott az óraszámoktól.80.000-t is kaptam volna, de a takarítócég nem az 50%-os pótlékot fizette, ami járt volna, hanem a 30%-ot, ami a dálutánosokat illete volna meg.Csal ott ahol tud, adócsalást követ el, de követelni azt tud, de nem fizeti meg. Kegyetlen egy munka, eddig bírtam, bár nem terveztem sokáig ott dolgozni.A délőttös és a délutános

takarítók a minimálbért kapják. Szállodában és panzióban is a szobalányok(bár ez változó)de vagy a minimálbért keresik meg 70.000 Ft körüli a jövedelmük. Valameléyik nap, ahog böngésztem a munkaügyi központon lévő állásajánlatokat, olvastam, hogy keresnek egy szálodába welnes takarítót, juttatás bruttó 47.000 Ft.

Szóval bármilyen takarításról is van szó, nem keresnek 70.000 Ft-nál többet,bár lehet 80ezer forintos fizetés is, de ez sztem nagyon ritka. Egy takarító megdolgoz a kis pénzért, mégse fitzetik meg úgy ahogy kellene, és azért vannak ahol le is nézik őket :(

Milyen diplomátok volt, ha szabad kérdeznem?

"Így indultunk." - Most hol jártok?

Kedves Kanou,

a Párom közgazdász, én pedagógus vagyok /egyetemi diplomával/ .

Hova jutottunk… :) A férjem operations director egy cégnél, én pedig bedolgoztam magam egy multimilliomos indiai családhoz- „fő” házvezetőnőként dolgozom. Szóval én irányítom a szobalányok munkáját. Elégedettek vagyunk, nagyon jól keresünk. Tudom, így ismeretlenül is közutálatnak örvend, aki jól él. Biztos adót csal, biztos lop… Hát nem. Kib.szottul keményen güriztünk azért, hogy ma ott legyünk, ahol vagyunk. A mi fenekünk alá senki nem tolt semmit, hitellel tudtunk anno elindulni. És nagyon büszke vagyok magamra, a Páromra. Amikor más szarát vakartam minden egyes nap, amikor naponta legalább egyszer alázott meg egy köcsög betelepült , magát „angolnak” nevező feka, amikor hullaként ültünk hajnalban a 118-as, 270-es buszon és utaztunk 1-1,5 órát a munkahelyig, amikor egész nap nem volt idő enni, inni is csak úgy lehetett, hogy közben a másik kezemmel dolgoztam,akkor is mérhetetlenül büszke voltam magunkra. Ugyanis soha nem gondoltam, mennyire erős vagyok . Nagyjából ez a mi történetünk.

Minden elismerésem a Tieteké, nem mindenki tudná ezt utánatok csinálni. Nem, nem irigykedek, nem irigykedünk, max. azok, akik nem tudják, hogy milyen az élet "kint", hogy a foreign people-nek többszörösen meg kell küzdeni minden egyes centért.

Gratulálok, sok sikert továbbra is és köszi a választ!

Üdv.