Vannak itt olyan emberek akik elégedettek az anyagi helyzetükkel? Ha igen akkor mivel foglalkoznak? Mennyit kell dolgozni és mennyire megterhelő? Mennyi energiába került a tanulás és feljutás a pozícióhoz?

Ne veszekedjetek, semmi értelme. Ne lopj, mert nem a Tied, nem Te dolgoztál meg érte, mindegy, hogy plazma TV, vagy bármi más. A cigányokat meg ne sajnáld, nálunk sokan "dolgoztak". Tisztelet a kivételnek, de a többség a munka temetésére menne inkább el, mert lopni könnyebb...

Ne sajnáltasd magad! Méghozzá azért nem, mert én 4 évig éltem úgy, hogy a napi kaja a következő volt: 3 db zsemle margarinnal, semmi több. Havi 1 ízesített joghurt volt engedélyezve. Főtt ételnek: rántott leves, pirított kenyérrel, káposztás tészta, és hasonlóan olcsó kaják. Sajt, túró, fagyi, csoki, sütemény, chips? Csak álom. Havi 2 vasárnap hús, az is úgy, hogy pörköltféle. Több volt a tarhonya, mint a hús. Vagy rizses hús.

És ez így ment 4 egész évig. 1 szappannak ki kellett tartania 1 hónapig. Amint sötétedett már a villanyt is lekapcsoltam, hogy ne fogyasszam az áramot. Stb.

Akartam valamit, tudtam, hogy mi az ára, felvállaltam, és végigcsináltam. Nem tudott róla senki, nem dicsekedtem vele, de nem is szégyelltem. A lakásom hitelét akartam kifizetni. Éjjel-nappal dolgoztam, fehéren-feketén. Csak aludni jártam haza. Arra az időre megszűnt a világ.

Nincs ebben semmi szégyellnivaló. De van egy saját lakásom, mostmár normális életem. Nem úgy neveltek, hogy mindent készen kaptam, tudtam, ha valamit akarok, akkor tennem kell érte, szó szerint áldozatot hozni.

Hidd el, ez az időszak el fog múlni, ne érezd az életed olyan sanyarúnak, és ne irigykedj másokra. Aki úgy kapta azt amilye van, hogy nem sokat tett érte, és nem érdemelte meg, annak lesz elég más baja az életben. Aki meg úgy kapta meg, hogy megdolgozott érte, az becsülni is fogja a sajátját, meg a másét is.

Én rengeteg pénzzel dolgozom, de még amikor ilyen helyzetben voltam, akkor sem jutott soha eszembe, hogy eltegyek belőle, akár ideiglenesen is. A szüleim "belémverték", hogy ami nem az enyém, ahhoz semmi jogom... Teremtsem meg magamnak, ha olyat akarok!

Basszus! Hát akkor nem kell egyetemre menni!

Anno az én apám sem tudott,mert dolgoznia kellett, mert nem volt miből egyetemre járni. Aztán 30 éves elmúlt,amikor már belekezdett és megcsinálta!

Ne haragudj, de sajnálni nem tudlak, mert egészséges fiatal vagy,aki ha enni akar,akkor el tud menni dolgozni!

Nyelveket tanultam magamtól (internet, könyvek segítségével, illetve adott nyelvű emberekkel haverkodtam interneten). A nyelvtudásom révén úgy, hogy még a diplomám sincs meg, felvettek egy nagyon megbecsült pozícióba, 240 ezres nettó fizetéssel. Gyakorlatilag a nyelvtudás és a talpraesettség számított, legalábbis utólag ezzel indokolták, hogy miért rám esett a választásuk.

Egyszóval nem csak diákmunkát lehet végezni egyetem mellett. Én még most is levelezőn végzem a szakomat, első diploma.

Ismerős nem segített, sima álláshirdetés volt egy állásportálon.

Nyelvvizsgám van, mint írtam, a nyelvtudás fontos volt.

Egy külföldi tulajdonú, de budapesti székhelyű cég, felsővezető mellé kerestek személyi asszisztenst. Napi 8 óra munka, túlóra csak aktuális projekt esetén van, de ez a ritkább. Teljesen törvényesen, lepapírozva működnek, a jövedelem teljes egészében bejelentett, adózott, túlórákat is a törvény szerint fizetik.

Ami nálam előnyt jelentett, az a magas szintű angol nyelvtudás, viszont abban tényleg sok tanulás van, mert minél magasabb szintet szerettem volna elérni. Korábban fordításokat is csináltam bedolgozóként fordítóirodáknak, ez is pozitívum volt.

Úgyhogy ebben semmi mese nincs, keresni kell a munkát és előbb-utóbb sikerül. Én is mentem utána, így akadt a "hálómba" ez is.

"Dolgozni még képes vagyok, nincs levágva a lábam, de néha a lépcsőn se tudok felmenni, úgy fáj a térdem, a szivem kalimpál. Amikor meleg volt elájultam, hiába ittam sokat. Lelkileg meg egy felgyújtott sz@rkupac vagyok"

Ezek alapján neked egy bajod van! Rohadtul nem akarsz dolgozni! Már bocs! Csak olvasd vissza magad. Ha egy hetven éves férfi mondaná ezeket, megérteném. De egy huszonéves egyetemista? De hát valóban, a munkakerülésre van elég indok.

Azért mutatok én neked több ezer olyan egyetemistát,aki keményen melózik egyetem mellett. Az unokatesóm konkrétan hét közben heti 3 napot és minden hétvégén az szomszédja lakatos műhelyében. De nem nyafog, nem panaszkodik. A szülei nem tudnának neki mindent fizetni, mivel ő meg tanulni akar, ezért amennyit tud összeszed!

Undorodni nyugodtan lehet mindenkitől, de lényegében a felfogásoddal és aktuális sz@r lelki állapotoddal van a baj. El kéne döntened, hogy kicsinálod magad, vagy inkább átgondolod az egészet, és - ideiglenesen - életmódot váltasz. Suli félbehagyva, elmész dolgozni, szerencse esetén valaki felfigyel "fizikai ügyességedre", és még a végén jól jársz anyagilag. Megteremtesz belőle egy alapot (az nem a plazma-TV!), majd a lehetőségekhez képest folytatod a sulit. Lehet, hogy olyan munkahelyre kerülsz, ahol még anyagilag támogatnak is benne. De a sült galamb nem mindenkinek repül a szájába, ezt azért vedd figyelembe. Válaszaidból úgy néz ki, hogy "világégés" van nálad, és úgy teszel, mintha Te lennél az egyetlen, akinek ilyen sanyarú a sorsa, és a piros Mikulás nem veszi ezt észre, hogy megsegítsen.

Nem tudom hova valósi vagy, de én például pusztáról jöttem. Nem semmi onnan felkapaszkodni, ahova még a busz sem jár ki, és a mindennapi betevőért 4 kilométert kell gyalogolni...Ja, ott munkagép nem kotorja ám el a havat! Még sem nyafogtam soha, hogy milyen szerencsétlen vagyok.

Én is azt javasolnám, hogy halassz egy évet, ha a kettő nem megy együtt. A státuszod nem változik tőle.

A megkeresett pénzből rendbe tudod tenni magad, kicsit pihenhetsz is. Utána újult erővel lehet tanulni.

A gondokat felsoroltad, de a megoldási lehetőségeket nem. Talán érdemes lenne a megoldásra koncentrálni, mert a kesergés még senkit nem vitt előre, de a megoldáskeresés igen.