Tanácsok, hogy legközelebb el ne bakizzam?

Az alapvető problémám az, hogy hatalmas nagy gondjaim vannak a szemtől-szembe szituációkkal. Én csak levélben vagy telefonon keresztül tudok kommunikálni. Ez csak azért van, mert alapból izgulós remegős vagyok, ha akár a közértben is beszélni kell vkivel. Nem is tudom olyan kellemetlen-kényelmetlen.

Rájöttem, hogy a call center az tényleg nekem való állás lenne, hiszen a munkaidő zömében telefonon keresztül kell kommunikálni.

A napokban beadtam egy pályázatot ilyen állásra. Azt hiszem még szerencsésnek is mondhatom magam, hogy behívtak állásinterjúra, de szerintem nem sikerült :(

Kaptam mindenféle kérdéseket: "Meséljen kicsit magáról, mintha még nem is láttam volna az önéletrajzát"

"Ön szerint milyen egy jó értékesítő?"

"Mik a rövid- és hosszútávú céljai?"

"Mi volt élete legmeghatározóbb pillanata?"

És még egy csomó kérdés, amikre csak hebegve-habogva tudtam válaszolni. Kivéve az utolsó kérdést, válasz: Megszülettem-férjhez mentem-leérettségiztem. A többire tényleg csak nyögve-nyelve mondat akkora hülyeségeket, hogy így utólag belegondolva biztos nem adnék állást magamnak. :(

Olyan volt az egész, mintha legalábbis a diplomamunkámat kéne megvédeni. Nagyon nem bírom a vizsga szituációkat.

Anno iskolában is, hiába tudtam az anyagot, ha felelni kellett, akkor kegyelemmel hármast kaptam. De írásban mindig 4-es, 5-ös voltam.