A fiataloknak miért ilyen nehéz karriert építeni, mikor lesz nekünk saját lakásunk?

Mi 30-as házaspár vagyunk.A semmiből indultunk 18 évesen, egy csótányos albérletből, forint nélkül, egy csecsemővel.A férjem maszekolt suli mellett, majd nagyon piciben vállalkozni kezdtünk, de hitelünk nem volt, és most sincsen.Mára kinőtte magát a cég, a kutyának utat nem mutatunk.24-embernek utalok havonta 130.000.-nettót, és ott nyaralunk, ahol rábökünk a földgömbre.

Nem igazán tudok neked tanácsot adni, mert elég rossza a helyzetetek, sok volt a hibás döntés.Pl:házra hitelt soha!Meglévőre szabadfelhasználatút még úgy sem.Ördögi kör.Ez ma Magyarország, sajnos.

Szia, én a "másik csoportba" tartozom, de azért nem élvezem az életet fenékig.

23 éves vagyok és van egy új építésű lakásom egy nagyon jó környéken (hitelmentes). Szeptemberben fogom kezdeni az 5. évet egy 6 éves egyetemen (ebből gondolom kitalálod, hogy milyen képzés), ami mellett nem nagyon lehet dolgozni. Így egyértelmű, hogy szülői támogatás van a dologban, amit egyelőre csak azzal tudok "viszonozni", hogy jól tanulok (és az ösztöndíjból fizetem a szórakozásomat). De nekem is van, ami nyomja a vállam: 25 évesen fogok végezni (pedig elsőre felvettek), és azután még 5 év szakképzés, így 30 évesen fogok tudni önállóan "pénzt keresni". De a jelenlegi magyar viszonyok mellett a befektetett munka és sok stressz nem éri meg, így gőzöm sincs, hogy pár év múlva melyik országban fogok élni. Továbbá eddig összesen 2 barátnőm volt, de már 1 éve senkim sincs, mert az egyetem mellett mindig összejön valami egyéb elfoglaltság is. De az biztos, hogy én 30 éves korom előtt nem vállalnék be egy gyereket, mert azelőtt nem biztos, hogy (szerintem) elég stabil lesz a háttér hozzá.

Amit tanácsolni tudtam volna, az egyezik az előző válaszoló tanácsával, mégpedig az, hogy hitelt ne vegyetek fel. Az én szüleim is szinte a 0-ról indultak, apukám mégis elvégezte az orvosit szülői (anyagi)támogatás nélkül és végzés után inkább évekig(!) laktak egy bérelt lepukkant, szobában és félretettek, mintsem hogy hitelt vegyenek fel. És még mindig főleg a takarékoskodó szemléletet követik, vagyis nem élik fel a pénzüket. Nem cserélik 3 évente a kocsit és nem akkorát vesznek, ami nem fér be a garázsba, holott pl. a szomszéd kevesebb keresetből jóval nagyobb autókat tart fent, de ő panaszkodik, hogy nincs semmi megtakarítása. És TV-t vagy hasonló dolgokat sem vettek sose hitelből. Aki hitelt vesz fel, vagy elveri az összes megtakarítását/fizetését új dolgokra, amikre nincs is feltétlen szüksége, az könnyen hoppon maradhat, ha valami váratlan dolog történik (munkanélküliség, betegség, stb). Az utóbbi pár sort nem kifejezetten rátok értem, de sok olyan ember van, aki tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér, és én idesorolom a devizahitelesek nagy részét. A hitel nem más, mint az, hogy az ember egy pillanatnyi örömért eladja a jövőjét...

Sajnos, tanácsot nem tudok adni, mert gondolom, azt te is vágod, hogy munkát kellene találni, de azt nem olyan egyszerű manapság. Esetleg ideiglenesen elvállalsz olyan munkát, amit eddig visszautasítottál (segédmunkás, napszámos, szalagmunka stb), amíg nem találsz egy "normális" melót, mert az alacsony kereset még mindig jobb, mint a semmi.