Ugye vannak itt azért sikeres, jómódú emberek is?

"ha havi 60-70 e ft-ból kell eltartanod egy egész családot (ahol akár még nagyszülők is élnek)"

Azt azért ne magyarázd már meg, hogy négy felnőtt összesen 60-70ezret tud összehozni. A minimum nyugdíjas nagyszülőknek majdnem meg van a hatvan. Persze, akkor a licitben nem hangzana olyan jól ugye? Meg milyen hitelek? Ne haragudj, de ha van egy egész családja valakinek, és 60ezerből élnek egy hülye se fog nekik komoly hitelt adni. Ja, a provident meg nem erőszak.

Sziasztok!

Én most 20 éves vagyok. Suliba járok. Párom műszaki eladóként végzett, de még nem talált benne állást. Ígyhát elment egy gyárba (addig is kell valami pénz). Ő most kb 65ezret hoz haza. Én pedig munkát keresek. Még a szüleimnél lakunk, de, ha lesz munkám (3hónapos legalább), akkor költözünk albérletbe. Lehet, hogy nem lesz túl sok pénzünk, de úgy érzem azt az 1-2 évet, amit még le kell húznunk megtesszük. Amint végzek, szeretnénk vállalkozást indítani. Merek nagyot álmodni, és azt mondani, szerintem nagyon is jól fogunk élni. Nem akarok "nyomorogni", mert gyermekként csak azt kellett hallgatnom, hogy erre, meg arra sincs pénz. Majd én megmutatom! :)) Tudom, sokan mondják, sokan kezdik el így az életüket, de hát, hova lenne a világ, ha nem mernénk magasra tenni a mércét!

A kérdésre: Szerintem mindenkinek meg van az esélye, hogy jobban éljen. Éppen ma mentem fel álláshirdető helyekre a neten, és láss csodát végzettség nélkül tucat számra vannak állások. Lehet, hogy utazni kell érte, de megérni. És nem csak gyári munkák vannak. Ma például egy olyanra bukkantam, ahol lángossütőket, pizzasütőket vesznek fel, úgy, hogy ők tanítják be őket.

Úgyhogy ne tessék nyomorogni. Inkább nézzenek körül!

Üdv:

Egy tanuló

Én gyermekkoromban mindig azt hittem, hogy egy hajléktalan leszek, mert olyan családban nőttem fel.Semmink nem volt, alkoholista szülők, engem szinte az utca nevelt.

Aztán nagyot fordult a világ.16 évesen megismertem a mostani férjemet, aki szintén ilyen körülmények közül jött, Ő akkor volt 20 éves.De már suli mellett dolgozott.Rögtön leléptünk albérletbe, és a fiunk is egy év múlva megszületett.A suliban halasztottam, de később be tudtam fejezni, és levelezőn le is diplomáztunk.Minden fillért élére állítottunk, és nagyon kicsiben elkezdtünk vállalkozni.Konkrétan szatyrokat árultunk a piacon nagy tételben az árusoknak.És ami jött, azt mindig visszaforgattuk, majd árultunk újságot, aztán lett egy trafikunk, később egy kis bolt, és ma már 17 év után, közel 20 embernek utalunk fizetést havonta, 7 szobás, 280nm-es házban élünk, hitelünk nincsen, nem is volt, pedig most vettünk egy szintén hatalmas házat a fiunknak is.Anyagi gondjaink már régen nincsenek, de sosem felejtettük el, hogy honnan indultunk.És én még csak 33 éves vagyok, a férjem 37.És a fiunk 16:)

Utolsó!

Ezt nagyon jó olvasni, mert mi is pont ilyenek vagyunk! Nekem sincs semmim, neki sem! És mégis hiszünk benne, hogy lehet. Jó tudni, hogy mindenből fel lehet jönni! :)

08:35

Szia!

Nagyban igazad van abban, amit írsz, de eléggé tájékozatlan vagy. Nagyon sokan vannak, akik igazán szívesen bevállalnának lángossütői állást, vagy betanított munkát egy gyárban, vagy árufeltöltést, még ha nem is pont helyben van, hanem valamennyit utazni kell hozzá.

De akár hiszed, akár nem, vannak olyan környékek, ahol ha évente egyszer megüresedik egy lángossütői, vagy egy-két árufeltöltői állás, akkor arra több százan ráharapnak, olyan nehéz munkát találni és a legközelebbi (kb. 40 km-re levő gyárban) is nagyon ritkán van felvétel, akkor is inkább a szakmai tudással, gyakorlattal rendelkezőket válogatják ki és pl. nehéz, vasipari munkára inkább férfit vesznek fel szívesen, mint nőt.

Ilyen helyeken mondjuk középfokú végzettséggel egy középkorú nőnek, ismeretség nélkül tényleg nehéz munkát találni.

Ha pedig már van család, lakás, akkor már nehezen szánja rá magát az ember, hogy külföldön próbálkozzon, bár tényleg elgondolkoztató lehetőség.

Minden lehetőséget meg kell ragadni, az biztos.

Most mindjárt jönnek a bezzeg-emberkék, hogy én itt csak nyavalygok, bezzeg ők!!!

Nem panaszkodok, tényeket közlök.

Nem is azért írtam, hogy akkor most sajnáljon valaki, meg nem is nyomorgunk, csak vannak nehézségeink, de hát sokaknak vannak.

Csak azért írtam le, mert azért sokszor kicsit rosszul esik, hogy ha valakinek éppen nincs munkája, vagy nem annyira jól fizető állása van, akkor rögtön ráfogják, hogy biztos mert lusta, meg válogatós. Pedig van, hogy az illető tényleg megteszi a tőle telhetőt, mégsem olyan egyszerű munkát találni.

Manapság szerintem az emberek többsége meggondolatlanul költekezik, veszi fel sorra a hiteleket és nem számol utána, hogy mennyit is fizet vissza!

A szüleim egyszerű emberek, anyukám mióta az eszemet tudom rokkantnyugdíjas, apukám a vasúton dolgozott. Volt egy kis földünk, mi is kivettük a munkából a részünket és meg is hozta az eredményét. Hitelünk sosem volt, és az évek alatt sikerült a szüleimnek két lakást is venni, egyet a fővárosban, egyet egy megyeszékhelyen. Nem éltünk luxus körülmények között, de minden évben eljutottunk a Balatonra, mindenünk megvolt. Ma már megtehetném, hogy ne figyeljek annyira a pénzre, de mivel azt szoktam meg, ma is megnézem, hogy mire adom ki, és rendszeresen teszek félre. Szerintem sok ember nincs tisztában azzal, hogy mennyit engedhet meg magának és utána csak panaszkodnak.. Kivétel persze, aki tényleg nagyon nehéz körülmények között él, önhibáján kívűl...