Fiatal diplomások! Ti hogy vagytok ezzel?

Már régen nincs kolbászból a kerítés a diplomásoknak se.

Az se mindegy, hogy milyen diplomád van. Ha mérnöki, informatikus, vagy valami manapság felkapott hiányszakma, azzal jó eséllyel gyorsan el tudsz helyezkedni jó pénzért.

A baj az, hogy ilyen keveseknek van, ellenben tele van a munkaerőpiac klasszika-filológia, bölcsész, kommunikáció, meg egyéb, "büfészakos" diplomásokkal. Akik egyébként sehova nem kellenek a szakmájukban, így aztán vagy nem hajlandóak belátni, hogy elcsesztek egy csomó évet meg pénzt egy semmire nem jó papírra és éhen halnak, vagy megpályáznak olyan állásokat, ahova a diploma nem feltétel, viszont előnyként be tudják írni, hogy nekem még pluszban felsőfokú végzettségem is van ám...

A munkaadó meg úgy gondolkodik, hogy ha egyszer diplomások is vállalják ugyanazt ugyanazért a pénzért, akkor miért ne azokat válassza, ha már egyszer megteheti.

Nagyon nehéz a mai világban munkát szerezni, ennek oka egyrészt ez a sok büfészakos diploma, amit nem egy nagy kunszt elvégezni, ezért semmit se ér, viszont mivel lassan már mindenkinek van ilyen, ezért lassan ezt kezdik alapnak tekinteni, nem az érettségit.

A tapasztalat az, hogy a fiatal diplomásokat is leszarják. Lényegtelen, hogy milyen melóról van szó. Mivel többségnem mindenhova több százan jelentkeznek és csak pár embert vesznek. ( főleg akinek van kapcsolata)

Tehát sajnos az a kijelentés sem igaz, hogy fiataloké a világ. A csokósoké a világ, ez helyesebb kijelentés.

Na azért vigyázz a büfé szak megnevezéssel… Nem tudom, te mit végeztél, de én laktam együtt bölcsész hallgatókkal, többek között pl. klasszika-filológia szakosokkal is… Lehet, hogy nem piacképes a szak, de attól még nem büfészak egyik sem… Én végignéztem, hogy kínlódnak mondjuk ógörögöt fordítanak… A legtöbb ember hidd el, belegebedne… Valóban létezik 1-2 ilyen szak, de azért ez sértő annak tükrében, hogy ebbe mennyi energiát fektetnek az emberek… Munkát találni nem hiszem, hogy fog vele… De szereti tanulni…

Egyébként valóban igaz, hogy a diplomát már gyakorlatilag semmibe nézik… Én is próbáltam elhelyezkedni, de addig jutottam, hogy a szakmámba vágó cégnél kaphatnék egy nem diplomás munkát… Ilyen lóti-futi ügyintéző… nettó 90-ért… Aztán győzzem kivárni, hogy egyszercsak előléptetnek, avagy sem… Szóval én megléptem… Kiköltöztem külföldre… Itt sem diplomás munkát végzek ugyan, mert felszolgáló vagyok… De nettó 350 ezret keresek… És azért ez nem mindegy… Én ugyan nem maradok otthon azért, hogy azonos szintű munkáért negyedannyit keressek…

És egyébként nem a diplomás túl sok, hanem a munkalehetőség… A diplomásoknak sem az volt az álma, hogy ilyen munkákat kapjanak, de kénytelenek elvállalni, ha enni akarnak… Én konkrétan azért tanultam, mert mindig azt hallgattam, hogy majd sokkal könnyebb lesz később, és többet fogsz keresni stb… Egy fenét… Ebben az országban minden kifordítva működik… Meg kell lépni mindenkinek, aki csak teheti…

Én speciel maradtam, igaz, fele bérért, mint a tiéd, viszont nem felszolgálok, hanem fotelben üldögélek, és nem vagyok távol semmitől :> Persze én is jó sokáig kerestem állást az iskola után.

Egyébként kétféle utat látok:

vagy baromira felemelik a felsőoktatási követelményszintet, és akkor akinek diplomája lesz, az ért is majd valamihez. Meg munkája is lesz.

Vagy marad ez, aztán elmehetsz külföldre felszolgálni (amíg ki nem öregedsz), vagy szalag mellé dolgozni diplomával. Igaz, a hazai bérekhez képest jó pénzért, de hacsak nem vagy zseni, ezt is fogod csinálni életed végéig. Mert ahhoz, hogy a diplomáddal ott dolgozz, ugyebár honosítani kell azt a diplomát, meg anyanyelvi szinten tolni a nyelvet. Kivéve, ha a fent említett hiányszakmákban van diplomád, mert ezek ugye keresettek is, univerzálisak is.

Egyébként minden attól függ, hogy milyenek a lehetőségeid. Pl. hiába nem keresel sokat, sokkal könnyebb úgy, ha van aki segít. Van, aki a szüleivel lakik, és nem költ szállásra, kajára, van, aki a párjával. Én pl. hiába keresem a felét, mint te, abból vagy 100k-t félre tudok tenni havonta. Minden relatív :P

Nem áll szándékomban életem végéig ezt csinálni… Viszont néhány év simán belefér (24 éves vagyok)… Mert szállást és teljes ellátást kapok, így az egész fizetésemet félre tudom tenni, egy az egyben… Az meg már nem olyan rossz… Aztán ha már összegyűlt egy lakásra való (mindenképpen otthon szeretnék egyet), akkor tovább gondolkozok… Igazság szerint valamilyen vállalkozásban gondolkozom hosszú távon, de azt is mindenképpen idekint… És ha már nem lesz kötött a munkaidőm, akkor távol sem leszek annyira, mert csak Ausztriáig jöttem… Innen bármikor hazaszaladhatok, amikor van időm…

Tehát én a felszolgálást csak ugródeszkának szánom… Tökéletes, ha néhány év alatt milliókat tudok félretenni… Egyébként pedig otthon volt bőven diákmunkaként irodai melóm, és hidd el, én ezt most sokkal jobban élvezem… Jobban szeretem csinálni… Nekem sosem volt álmom, hogy irodában ülve töltsem el az egész napomat… Az csak ésszerűnek tűnt, mert ugye mindig azt mondogatták, hogy ezzel lehet jól keresni… Tehát én elégedett vagyok ezzel így most…

az a rossz hirem, hogy a diplomát kérik, de a tapasztalatot is, meg még egyéb fincsi dolgokat: pl. ne legyen családod, ne legyél öreg (40 év feletti már az nekik), stb. stb.

szóval én diplomás pályakezdőként gyakorlatilag titkárnői munkát kaptam, amiért nettó 80.000t vihettem haza. én meg azt kérdeztem magamtól, hogy akkor minek tanultam.

az a lényeg, hogy sajnos alig lehet olyan réteget mondani, akinek nem okoz gondot jelenleg az állás találás. akinek talán legkevésbé: 30-40 közötti min. 5 év (túl sok se legyen, mert akkor meg kell fizetni) tapasztalattal rendelkező felsőfokú végzettségű férfi. hányan maradtak ki ebből a csoportból? jó sokan, kb az emberek 90%a. és akkor még az se mindegy, hogy az ember milyen területen szeretne elhelyezkedni, mert pl. az épitőipar jelenleg romokban.

Megértelek, de nem hiszem, hogy könnyebb lesz, ha tudod a választ.

Nekem 3 diplomám van (én hülye, ahelyett, hogy az első kettő után, amit egyszerre szereztem más területre tévedtem volna, mint a tanári pálya, még a harmadik diplomaként elvégeztem egy egyetemi kiegészítő szakot). Nem mondom, hogy megbántam, mert nem. Talán annyit, hogy egy kicsit okosabb lehettem volna, a főiskolás éveim alatt párhuzamosan több mindenre kiterjeszthettem volna tudásomat, többféle vasat kellett volna a tűzben tartani.

Tanárként 3 évig dolgoztam óraadóként, s muszáj volt váltanom, mert 30ezer forintból nem lehet megélni, utána össze kellett vonni a csoportokat, kevesebb lett a munka is. Pedig egész életemben tanítani akartam, s még sincs rá lehetőségem.

Most, Isteni csoda folytán találtam egy adminisztratív állást. Nem mondom, hogy nem örülök neki, mert a munkanélküliségtől minden jobb. De hát kicsit unalmas a számomra azok után, hogy a gyerekek között ezerrel pörögtem.

Ráadásul sokszor nem érzem, hogy hasznos lennék, hogy lenne motivációm. ( motivációm 4 hónap alatt elveszett. Kezdetben megvolt a lelkesedés, mert új hely, új emberek,új munka. Persze van, mikor ezer munka van, akkor jó, akkor pörgök, de van mikor csak nézzük egymást a kolléganővel) Persze lelkesedéssel próbálom végezni a munkámat, de ez nem könnyű. Viszont valamiből meg kell élni.

Talán azért csökkent a lelkesedés, mert tudom azt, hogy ezt a munkát bárki meg tudná csinálni, aki tud gépelni. Vannak kolléganőim, akik szerintem lenéznek minket, mert mi egész nap "csak ülünk az irodába és a telefonokat kapkodjuk", holott már rég nem csak erről szól egy asszisztens feladata.

Nincs lehetőség az elmém csiszolására, szinten tartására, s ez fáj.

Nem vagy öreg, s ezt a HR-esekkel is tudatnod kell. Van olyan kolléganőm, aki autodidakta módon tanult meg gépírni, tervezői programot használni vagy akár az excelt.

Bár már nem akarok tanulni megint (persze az ember élete folytonos tanulás), de azt érzem, hogy még jó lenne egy kicsit elmenni a pénzügy - könyvelés felé.

Fájdalmas a visszautasítás és nehéz felállni a padlóról, de muszáj. Nem gondolom, hogy a diploma teszi az embert értékessé. Inkább az, ahogy a dolgokhoz hozzááll, a belső, rejtett tudás, tapasztalat.

Persze, ha úgy gondolod, vágj bele egy diplomába, de mint írtad is, nem könnyű.

Én a mai fiataloknak, akik amiatt aggódnak (ezen a fórumon is és az ismerőseim között is), hogy mihez kezdenek, ha nem veszik fel őket egyetemre azt szoktam mondani, hogy használják ki az ajándék egy évet. Tanuljanak nyelveket, végezzenek el egy okj-t, olyat, ami érdekli őket, s amiben tudnának dolgozni. Aztán vagy munka mellett tanuljanak tovább, vagy olyan okj-t válasszanak, amely a továbbtanulásnál plusz pontokat jelent. De nem szabad elvesztegetni az időt.

Neked is ezt ajánlom, hogy kérj HR-es segítséget, akár ismerőseidtől is, hogy próbáljanak segíteni, mert a mai világban minden a kapcsolatokról szól.

Az jut előre, akinek a barátnőjének a keresztanyjának a húga bejuttat ide vagy oda.

Sok kitartást!

27 L

Talán még annyit, hogy a büfészak elnevezést mindenki máshogy látja. Az én szakomra is mondták, hogy büfészak (történelem - vallástanári), s majd meg gebedtünk benne. 18 ilyen szakpárral induló versenyző volt, s csak 6-an maradtunk a végére.

A diploma nem minden, én ismerek olyat, aki diploma nélkül egy nagyon intelligens ember, s diplomást, aki bunkó.