Hogy lehet normális nem diák alkalmi munkàt találni Budapesten?

Mit vársz?

Abszolút nincs semmilyen végzettséged, csak egy érettségid és most kerültél ki frissen a gimnáziumból, tehát munkatapasztalatod sincs.

Meg persze kevés munkáltató keres alkalmi munkára embert.

Szóval ... ja ... ilyen munkákat tudsz csak végezni.

"Nem tudtok valamit ajánlani esetleg ami nem ez a 3?"

Szerinted milyen munkát lehet ajánlani egy végzettség és tapasztalat nélküli, semmihez nem értő bohócnak?

Menj el sebésznek, programozónak, repülőgép pilótának és egyből megfelelő lesz a fizu. Jahh hogy ezekhez nem értesz... akkor pedig kár vergődni ha csak azokat a munkákat vagy képes elvégezni amiket felsoroltál

4*

Miért vagy ennyire dühös? Mi a franc bajod van neked?

Egy kérdés: ha már most látod, hogy alig lehet munkát találni komolyzenével, miért ilyen szakra készülsz egyetemre? Nem jobb lenne egy piacképesebb szak? Mellette/utána zenélhetnél is, viszont úgy biztonságban lennél később anyagilag. Pár év tanulás még, mire felvesznek, de szerintem gondold ezt át, a jövőd és a megélhetésed múlik ezen.

A mostani munkára visszatérve, próbálj meg szerintem zenét tanítani, az egész jó órabér.

Remélem segítettem.

#8: És áruld már el mivel jobb az, ha valaki szívből gyűlöli minden percét, annak, amit csinál, de cserébe az árokásó segédmunkásnál hangyafasznyival nagyobb a felelőssége?

Te szeretnél olyan ember keze alá kerülni, olyan ember tanácsait elfogadni, olyan ember szolgáltatását, termékét igénybe venni, aki azért végzi azt a munkát, amiért amúgy a gatyádat kifizeted (mert az ő magas fizetését te termeled ki, meg azon felül az adókat és a működési költségeket is és gondolj erre, amikor emelkednek az internet meg telefonelőfizetés árak, mikor minden gagyi app is fizetős lesz meg tele lesz reklámokkal és még bugos is, mikor egyre több minden válik fizetőssé, ami nem volt az), mert mindenki azt tanácsolta neki, hogy "teccettél volna tanulni piacképes szakmát".

Lehetne egy kiegyensúlyozott filozófus, bölcsész, zenész, azt csinálná, amit szeret, amiben kiteljesedik és alig kerülne többe a társadalomnak, mint egy nyugdíjas (tudjuk, mindenki fenenagy értéket adott hozzá a társadalomhoz egy gyártósoron vagy bolti eladóként és utána él még 30-40 évet, aki meg ténylegesen termelt, harcolt a hazáért, szabadságért, stb. az meg sem éri a korhatárt) vagy egy fogyatékkal élő (aki állapotából adódóan élete végéig eltartásra szorul és nem termel semmit és még a műtéteire is jószándékú emberektől kalapoznak, ami éppen annyit jelent, hogy szerencsétlen kapjon levegőt de ugyanolyan nyomorúságos marad még évekig az élete, mert a 40-et se valószínű, hogy megéli).

Vagy akár egy diák, akiknek most tömegével adják a kedvezményeket SZJA mentesség, országbérlet egy mozijegy áráért, stb.

Régen is szívás volt, hogy a muszáj munkákat is el kellett végezni valakinek, akinek se teste, se lelke nem kívánta. Közös társadalmi cél volt ezeket a munkákat minél inkább optimalizálni, lecsökkenteni a karbantartási igényeket, hogy minél kevesebb embernek kelljen ilyesmit végezni. Főleg azután lettünk motiváltak, hogy már nem végeztethettük el rabszolgákkal, hanem az lecsúszott, eladósodott és nincstelen emberek kényszerültek rá, hogy jelentkezzenek az ilyen munkákra, ha nem akartak éhen dögleni.

Ha urak voltunk, akkor fizetni nem akartunk, hiszen már a rabszolga is kievett minket a vagyonunkból meg nekünk kellett ruházni őt, ennek meg még pénzt is adjunk? És még van pofája kinyitni és szakszervezetért kiáltani? Még mit nem?!!

Azt meg rátok bízom, hogy a kettő közül ki húzta a rövidebbet, kinek volt kisebb mozgástere és kinek kellett S.O.S. a munkabér.

Ahogy nőtt a jólét, muszáj volt belecsúsztatni az embereket egy kényelmi-költségspirálba, mert ha a kiadások garantáltan jelentkeznek minden hónapban fix összegként (plusz még az esetleges nem várt extrák) a bevétel viszont mindig egy harmadik fél kénye-kedvétől függ, aki persze bármikor hivatkozhat vis majorra, gazdasági helyzetre, covidra, stb. akkor egy örökös taposómalom az életed, ahol repülnek az évek és amit összespórolsz az vagy egy nagyobb nem várt kiadásra megy el, vagy végre több év robotolás után elmész nyaralni.