Ipari termék és formatervező mérnök?

Terméktervezőkét egyértelműen nehezebb elhelyezkedni, mint tervező gépészmérnökként, viszont a munka is teljesen más, szerintem nem biztos, hogy érdemes összehasonlítani. Mondhatják, hogy menj el gépésznek, de ha semmi affinitásod nincs gépalkatrészeket tervezni vagy szimulálni, akkor nem sokra mész ezzel a tanáccsal. (Mint ahogy szép gondolat, hogy menjen infósnak, aki mérnök akar lenni, mert az fizet a legjobban, és lehet ez így van, de nem értem miért lenne alternatíva ez egy tök más szakterülettel szemben, feltételezve, hogy azért akarok csinàlni valamit, mert az érdekel)

A képzés alapján az a különbség a terméktervező és (géptervező) gépész szak között, hogy előbbinél jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a komplex tervezési feladatok, illetve a formatervezés, cserébe a műszaki megalapozottság hátrányba kerül. A legnagyobb hangsúlyt még talán a gyártástechnológia kapja, de még így is nagyon ritka, hogy legalább nagyjából gyártáshelyes eszközt tudjon tervezni valaki a BSc végén. A hőtanhoz, elektronikához, hasonlókhoz meg hozzászagolni sem tudunk. Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogyha letennék ugyanazt a turmixgép tervezési feladatot egy gépész és egy terméktervező elé, akkor az utóbbi egy nagyon szép formai megjelenésű termék lenne, ami teljesen úgy nézne ki, mint egy valódi turmixgép, és akár működhetne is, de lehet, hogy a tervekben valahol lenne egy olyan elnevezésű kidolgozatlan téglatest, hogy "a turmix műszaki elemei". A gépész meg nagyvonalakban összerakná fogaskerekeket, amiket meghajtva működik az eszköz, de nem biztos, hogy a külseje más lenne, mint egy állandó átmérőjű henger. A gépész munkában is elsősorban a funkcionalitással foglalkozik, terméktervezőként viszont a megjelenés a fontos, azzal a kikötéssel, hogy optimális legyen a gyártás. Tehát nem ugyanazon a területen, nem ugyanabban a fázisban dolgozik a két szakember. Vannak olyan munkakörök, ahova mindkét irányból jöhetnek, ilyenkor abban van a különbség, hogy mit kell pluszban hozzátanulni a munkahelyen. És aztán van mindkét területnek az a része, amire a másik egyáltalán nem képzett, a terméktervezőnek pl. a grafikai tervezés, ux/ui, látványtervezés, animációk készítése, a gépészeknék meg talán a programozás felé való elmozdulás, vagy más, nem tervezéssel kapcsolatos gépészmérnöki feladatok ellátása.

Itt jegyezném meg, hogy a gépészmérnök szak (főleg a BSc) egy általános szak, a BME-n pl. ha jól emlékszem 8 szakiránnyal. Ebből a tervező egy. A gyártás és polimertechnika az, aminek még halványan van köze a terméktervezéshez, de pl. egy épületgépésszel nem sok közös metszet van. Az alapképzés nagy része nekik közös, mindenből kapnak ízelítőt, minden szakterületet meg kell tanulni és a végén van néhány szakirányos tárgy.

(Terméktervezőn nincsenek szakirányok, végig az a cél, hogy komplexen műszaki és művészi oldalról is fejlődjünk.)

Én a BME-n végeztem, arról tudok nyilatkozni, itt az volt a tapasztalatom, hogy a gépész szak a maga 300 (?) hallgatójával irdatlanul nagy, személytelen, még a képzés végére sem ismert mindenki mindenkit, emiatt könnyebb elveszni, könnyebben bedarál az egyetem. A terméktervező ezzel szemben kis szak, több a személyes kontakt, ami jó. Ami mégis nehézséget szokott okozni, hogy azért a műszaki egyetemen van ez a képzés is, el kell végezni ugyanazokat az alapozó tárgyakat, mint a többi gépésznek. Sokan jöttek ide inkább művészi beállítottsággal, nekik a száraz reál tananyag sok volt, nehezen ment. Összességében is elmondható, hogy kevesen voltunk elégedettek a műszaki-művészi vonal kettősségével. Akit a formatervezés érdekelt, annak nem volt elég a művészi vonal, aki műszaki beállítottságú volt, annak nem volt elég a műszaki tartalom. Emiatt van az, hogy nagyon kevesen maradnak ezen az egyetemen, ezen a szakon mesterképzésre, ha végez is valaki mesterképzést, inkább vált valamelyik irányba (MOME vagy gépész polimer/géptervező). A mesterre én sem látom értelmét itt maradni, mert pontosan ugyanaz történik, mint addig, csak még 4 félévig. Az előnye az lehet, hogyha valaki fejlesztgeti magát mellette, és ez az átmeneti időszak segíti elindulni a saját ötletével, vállalkozásával, illetve, ha sikerül céges diplomamunkát szereznie és így az utolsó 1 évben szakmai pozícióban szerezhet gyakorlatot és már az egyetem alatt elkezdheti megtanulni azokat a gyakorlati szempontokat, amik a képzés alatt kimaradtak.

Áttérve a munkalehetőségekre, az egyértelmű, hogy gépész mindig van. Kérdés az, hogy az ember akarja-e azt a feladatot csinálni. Azok általában egy nagy rendszer egy nagyon kis elemével foglalkoznak (pl. vasúti kocsi fékrendszerének egy adott alkatrészével), vagy céleszközgyártással, ahol a funkcionális elemeket kell egymás után pakolni és összerakni, hogy működjön. Annak, aki az eszköz esztétikáját, megjelenését (is) szeretné befolyásolni, nem biztos, hogy ez kielégítő.

Terméktervezőként viszont nagyobb rugalmasság kell a határterületek irányába, mert valódi olyan munka, ahol teljes terméket tervezhet az ember, elég kevés van. A mi évfolyamunkon nagy volt a lemorzsolódás, nagyjából 40% már az alapképzés alatt váltott, vagy otthagyta az egyetemet, a végzettek nagy része a fentiekben említett határterületen dolgozik (pl. ux/ui, grafika), és kb. 20-20% aki a szó szoros értelmében terméket tervez, illetve aki teljesen más területre váltott.

A link lemaradt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kozoktatas-tanfolyamok__tanul..