Hány éves korotokban értétek el vagy tervezitek elérni a pénzügyi szabadságot?

Igazából, már most elértem.

- van passzív bevételem.

- azzal foglalkozom amit szeretek.

- akkora megtakarításom van, amiből 5-6 évig simán elélek, akkor is ha semmit nem foglalkozom a munkával.

FIRE sosem mozgatott ERE annál inkább de beláttam hogy lecsúszott róla és hogy átalakultak a preferenciáim. Huszonéves koromban kezdtem vele kacérkodni. Sajnos a teljes akkori életemet tönkretette, anyagi és magánéleti csődök sora követte azt hogy ERE akartam lenni. Akkoriban 5-10 éven belül azaz kb mostanra. 35 vagyok.

Sajnos azt az alapelvet nem láttam tisztán hogy Közép-Európában ezek a módszerek csak átlag többszörösének megfelelő fizetés mellett elérhetők. Havi 300-400 nettóval még nagyon messze van az ember. Attól is, hogy egyáltalán belekezdjen!

Ma már azt mondom, hogy ha 40 éves koromra a munkaidőm 50%-ában olyannal foglalkozhatok, amit szívesen csinálok, és az hoz is annyi pénzt, amitől nullszaldós lesz, és csak a maradék 50%-ban kell valami szolgai munkát végeznem, elégedett leszek.

De ha nem, akkor is. Célom a havi 1,5 M fizu, a jelenlegi költségszintem mellett. Akkor kb 1 év alatt minden adósságomat visszafizetném és kb 1 év alatt lerakhatnám az alapjait az említett "50-50%" projektemnek. Addig nem hagyom, hogy más elterelje a figyelmemet.

Tegyük hozzá, hogy azóta jóval holisztikusabban kezelem ezt az egészet. Nekem, és szerintem jelentős részünk ilyen, nem feltétlenül p.ü. függetlenségre van szükségem, hanem arra, hogy ne fájjon a munka, mellette/közben/előtte-utána legyen időm/energiám/pénzem néhány dologra és emberre, ami és aki a munkán kívül értékes számomra, és hosszú távon se kényszrüljen ennek a megváltoztatására azaz több/szolgaibb/rosszabb körülmények közti munkára.

Ha ennek a pénzügyi függetlenség az egyik eszköze, akkor az. De akkor sem több eszköznél.

Ahogy a munka, úgy maga a pénz is csak eszköz, és nem cél.