Mennyit keres egy pszichológus?

Kezdőként többnyire rosszul. Pedagógiai szakszolgálat, iskolapszichológusi állás (ami kezdőként reális munka) tanári fizetést ad. Ez jelenleg 260 nettó. Ebből kéne magad továbbképezni módszerekkel, szakképzésekkel, hogy aztán tudj magánba menni, mert pályakezdőként az egyszerűen felelőtlen döntés. 20-30 év tapasztalattal meg annyit lehet keresni, amennyit kifizetnek neked, szóval...

Én jelenleg pedagógia szakszolgálatnál dolgozok az említett összegért kezdőként. Nem innen tervezek nyugdíjba menni, de első munkahelynek szerintem összességében tök jó. Addig is gyűjtögetek, amennyit lehet. Ha van még kérdésed, írj nyugodtan! :)

Anyagi megfontoltságból ne legyél pszichológus- idegkutató pályaelhagyóként mondom. Pályakezdőként nagyon nehéz a szakmába elhelyezkedni, gyakran kihalásos alapú a rendszer. Klinikákon kevésbé lehet hatékonyan dolgozni, mert szar az egészségügy- aki azt állítja, hogy ez kamu, az vagy tróger vagy seggnyaló, esetleg komformista és ha úgyis tojik a munkája minőségére, akkor a 250 nettó elmegy majd a futószalagos járóbetegellátásba is- kit érdekel a kliens és az a 10 perc ami jut rá. A szociális szférák szét vannak rohadva, rengeteg alapszintű probléma van és rendszeresek a financiális problémák is, így állandó létszámhiánnyal és agyonterhelt kollegákkal lehet találkozni. Edukáció a béka segge alatt, a mentális egészségfejlesztést gyakorlatilag a mínusznál kell kezdeni a kamaszoknál, ráadásul rendkívül rossz a fiatalok mentálhigiéniája így az iskolai tanácsadás keretei pl. többnyire nem tudnak eleget tenni a szükségletnek, csak kaparásznak heti 1x45 percben, ami még a fejlesztéshez is kevés. Kutatói babérokra törőknek az akadémia elég zárt világ, elsősorban kapcsolatok révén lehet asszisztensi pozíciókba bekerülni, egyetemeken levő kutatócsoportok pedig szinte állandó anyagi problémákkal küzdenek, ráadásul kegyetlen nagy a hajtás klinikai területen (bölcsészről nem tudok infót) és emiatt nagyon magas a kiégés és a fluktuáció is. Sok kutató külföldön köt ki, mert a független akadémiai szféra nagyobb bérrel és könnyebb promotion-nel jár együtt: valószínűbben tudsz önálló kutatócsoporttal dolgozni, mint a gyengécske hazai viszonylatban. Magánpraxisba sokan kényszerülnek, azonban azok járnak jól, akik rendelkeznek már egy fix ügyfélkörrel és megvannak a módszerspecifikus továbbképzéseik, ráadásul MPT tagok is (tagdíj ellenében). Magánpraxisban fel kell készülni arra, hogy aki a hivatástudat miatt választja a szakot, azt szociálisan érzékenyen fogja érinteni, ha 10-e ft/alkalom díjazás mellett az a kliens akivel 3 évig lenne optimális terápiás üléseket tartani, egyszercsak ritkábban jár majd elmarad, mert nincs pénze folytatni a kezelést (mehet a meló a kukába). A mentális betegek ugyanis gyakran esnek ki a munkából és a Lex megdögleszen kívül semmilyen aktív szociális háló nem segíti őket. A képzésről: 3+2 év= alap, ehhez jön a klinikai szakképzés és/vagy módszerspecifikus továbbképzéssek (DRÁGA modulok, tréningek, műhelyek) ami 2-4 év és zsebből fizetős (rezidensként van lehetőség ingyen elvégezni, de nem mindig van üresedés ill. 1-3 fő általában a befogadóképesség), doktori 4-6 év, posztdok 2 év (kutatóknál releváns). Nyilván mindenki annyit invesztál később a továbbképzésébe amennyit csak bír anyagilag- ugyanis a rutin mellett az elvégzett továbbképzések adják majd a szakember verseny-értékét a piacon. Bérekről: közalkalmazotti bértáblának megfelelően. Kezdő iskolapszichológus 3 éve 138e forintot keresett, most 160 nettót keres gyakornokként Erzsébet utalvány nélkül. Nem reális a 260e! Ha letelt a gyakornokság át lehet lépni eggyel fentebbi fizetési sávba, majd a következő 6 évre beragadni oda (200nettó). Kutatónak csak annak érdemes elmenni, akit a háttérmunka érdekel és rendkívül jó matekból, mert a pszichológusok nem csak pszichometriai teszteket használnak, hanem biostatisztikai módszereket is, klinikai területen ismerni kell legalább 1 mátrix programot és használni is tudni kell (min. alap programozási készségek), külföldön pedig elvárják, hogy párhuzamosan 2-3 statprogit is ismerj és felváltva tudj velük adatokat elemezni, ismerd/használd a nukleáris medicina mérőeszközeit és legyen neurofiziológiai bázistudásod is, enélkül nem lehet érvényesülni. Nyelvismeret basic: aktív Angol C1 és másik nyelv B2 (de sokunknak legalább kettő C1 van ugyanis prezentálni és tanítani is tudni kell idegennyelven). Kutatóasszisztens bér 150 nettó + 30/40e bérpótlék kieg., doktorandusz ösztöndíj 140e nettó (2 évig) majd 180e (2-3 évig), egyetemi tanársegéd jelenleg 164 e (doktori után/közben tudsz így elhelyezkedni), egyetemi tanár bér fokozattal és habbal, ill. aktív tud.életpályával nettó 450- 600 között, klinikai bér nettó 250 körül, magánpraxisban kezdő 6-10e. Szakképzés - ha nem államilag támogatott-: 350-550/félév, módszerspecifikus továbbképzések 50e- 500e-ig. Álláspiacon a legtöbben klinikai szakképzéssel vannak jelen, szocpszichóval a legnehezebb elhelyezkedni, míg munkapszichóval a HR miatt a legjövedelmezőbb. Vannak izgalmas szakképzések (ökológiai, igazságügyi, szexuálpszich, művészetterápia stb) csak éppen piaci szükséglet nincs rá. Ha nem tervezel kutatóként elhelyezkedni, külföldön nehezen fogsz a diplomáddal boldogulni- érdemes inkább a mestert külföldön elvégezni, hogy piacképesebb legyél. Az óraszámokról annyit, hogy 22 óra+ adminisztráció az alap iskolapszichó (bár most változik majd júniustól a ped.közalkalmazotti státusz- pénz nem lesz benne ugyan több, viszont az óraszámokat maximalizálni fogják) majd ez 36 aktív órában maximalizálódik, de a folyamatos projektmunka és kapcstartás miatt 40+ fölött jön ki a szumma. Klinikákon teljes állás 8 órás, magánpraxisban rugalmas, egyetemen 10 óra, kutatóként pedig nem árt workaholicnak lenni, mert 10-12 óra mellett gyakran kell estig is bentmaradni ha valami nagy hajrá van vagy hétvégén is rádolgozni (a laborokhoz ezért van kulcsuk/engedélyük). Az álláspiacról jelenleg annyit, hogy legegyszerűbben valóban óvoda és/vagy iskolapszichóban lehet elhelyezkedni, de elsősorban részmunkaidőben vagy teljes állásban úgy, hogy 3-4 intézményt kell utazópszichológusként ellátnod. Ráadásul, egyházi fenntartású iskolákban ritkán van igény pszichológusra (ott vannak a hitoktatók, erkölcstanárok, papok..), kistelepüléseken pedszolgálatba ül 1-2 ember és oda küldik a diákokat/szülőket, ill. szívesebben alkalmaznak mentálhigiéniás pszich asszisztenst vagy továbbképzett pedagógus kollegát, mert költséghatékonyabb- most pedig megszűnik az a törvény is, miszerint 500 főig 1 mentális szakembert kötelező alkalmazni. Vidéken nagyon nehéz elhelyezkedni, megyeszékhelyeken könnyebb. Amivel mindenféleképpen érdemes számolni az pedig a magyar társadalom mentális státusza: erőszakos, gyűlölködő réteg, sok hangulatzavarossal, demenssel és alkoholistával ill. szerhasználóval. Ha jó helyre sikerül bekerülnöd el lehet benne lötyögni, ha megnyerő influencer vagy sikeres brandet is építhetsz, igazán nagy karriert viszont szocpolitikai reformok nélkül nem lehet majd elérni. Tudom, hogy kemény amit írok, de rengeteg idő és munka a képzés amibe ráadásul folyamatosan anyagilag invesztálnod kell és épp ezért át kell gondolnod alaposan, hogy mi is a célod. Megmentő ne akarj lenni, nem fog működni, a többit meg a te egyéni lelki, szociális és anyagi szükségleteid fogják eldönteni. Akkor javaslom a pályát, ha van fix kutatói ambíciód

(akkor meg inkább bioszt..) vagy kész vagy valami egyéb párhuzamos tanulmányokkal kiegészíteni és ötvözni- több lábon állni nem csak hasznos, de innovatív is, akár olyan helyre is sodródhatsz ahova szimpla diplomával sosem jutnál be. Szóval érdemes átgondolni-sőt, döntés előtt megismerkedni gyakorlatban is a szakmával (egyetemi szakmai börze, workshopok, nyitott konferenciák, pszich felkeresése pedszolgálatban releváns infókért stb). Sok sikert!

Kérdező, amit az 5 ír, elég sokakra nem fog vonatkozni, mert a többség nem fog a kutatói pályára menni. Én most csinálom a doktorim és majd neuropszichológus szeretnék lenni, de nem tudok programozni, az egyetlen vizsgálóeljárás, amit itt használok az a szemkövető (van itt mindenféle de senki se használja még annyira új a labor, így tanulni se nagyon tudok belőlük), úgyhogy nem igazán lenne alapom ahhoz se, hogy külföldre menjek. Rengeteg külföldi MR kutatás van, Magyarországon ebbe kis túlzással bele sem lehet szagolni.

A klinikai meg a gyerek terület más. Aki bejut rezidensnek egészségügybe simán megkap nettó 300 felett egészségügyi bértábla alapján, szóval érdemes megpróbálni. Barátnőm iskolapszichológusként 273 ezret keres jelenleg gyakornokként. Az már más kérdés, hogy ped I minősítéssel nem nő ez a bérkategória esetében, de 2 éve egy kezdő iskolapszichológus valóban 130-160 ezer között keresett (igen, Pesten is).

Szóval ez a helyzet annyira nem siralmas, vidéken a 250 körüli fizetes minden más területen is kb. Tipikus pályakezdőként.

Úgyhogy fel a fejjel, de arra valóban fel kell keszülni, hogy minden továbbképzés nagyon drága. :( Én most PhD hallgatóként jutottam el oda, hogy tudok pszichodrámába járni, csoportos 150 óra önismeret úgy 500 ezer lesz, ha a végére érek.

Viszont van egy olyan mester, hogy tanácsadás és iskolapszichológia, ezzel felnőtt tanácsadóként is el lehet helyezkedni mindenféle továbbképzés nélkül is és egyre tőbb helyen láttam álláshirdetést tanácsadók után.

Nemcsak a klinikai pszichoterapeutáké a világ.

Plusz lehet szervezeti irányba is menni (eleinte főleg HR, de 2 éves szakképzéssel sokkal több lehetőség van), az meg nyilván jobban fizet, mint a közalkalmazotti bértábla.

A lelki része viszont igaz sajnos, a legtöbb állami helyen futószalagon mennek az emberek, magánban pedig sokan kihullanak motiváció/pénz hiánya okán.

Aztán vannak kóklerek is. Engem egy magánpszichológus 3 alkalom után elküldött hogy nekem semmi bajom. 1,5 évvel később az állami ellátásban gyógyszert kaptam depresszióra, mert csak nem sikerült egyedül kijönni belőle. :P

3-as írta le idáig a legjobban, hogy ez egy olyan szakmaterület, ahol sokat is fizethetnek, ha okosan csinálod.

Mondok egy nagyon irrelevánsnak tűnő számot, de számomra nem az.

Bruttó 2.5-3m ft.