Lenne értelme egy "fogadj örökbe egy tanárt" mozgalomnak?

Én is gondolkodtam már ezen. Jelenleg ingyen továbbképzéseket tud adni a cégem évi 1-2x 20-25 tanárnak, de nyilván ez csepp a tengerben.

Az a helyzet hogy a privát szektornak elég erősen stratégiai szempontként kellene tekintenie a közoktatásra, mert azok a diákok akik most lyukasórákon züllenek, meg motiválatlan emberektől hallgatnak órákat, fognak 5-10 év múlva a cégeinkben üldögélni.

De nyilván ezt kicsiben nem lehet csinálni túl hatékonyan, rendszerszintű problémáról van szó, és sajnos az államnak nem érdeke megoldani a problémát.

Ja még annyit:

Jelenleg az ember közoktatásba rakja a gyerekét, vagy elviszi magánba, évi 8-10-20 millióért. Nem igaz hogy nincs egy modell aminek a keretében az arany középút valósulna meg, azaz állami intézmények, de komolyabb támogatással szülőktől, hogy guruljon a szekér. Tudom sokaknak problémát okozna pl havi 50-100k befizetése oktatásra, de hát én még mindig ezt választanám mint azt, hogy vagy rossz vagy havi 1 milla. Ilyen téren meg a felső középosztálynak kellene valamit moccannia.

Mármint, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben magánszemélyek/cégek, csak úgy adjanak pénzt tanároknak?

Mert ha ilyen van, akkor el szeretném indítani a Fogadj örökbe egy SupplyChain Manager-t, mozgalmat is.

#4

Hát, regisztraciok megtelnek, de altalaban a harmada nem jon el. De ez igy van mas kozonsegnek is, epp a heten inditottam egy trening sorozatot cégeknek egy specializalt temaban, 200k a reszveteli dij, 25en regisztraltak/kifizettek, es 5en nem jelentek meg.

Az a baj, hogy a pedagógus jövedelme, csak egy a sok olyan tényező közül, ami miatt az oktatás romokban van. A tanári pálya azon feltételek mellett amik adottak, nem vonzó a mai fiataloknak. Egy 30 éve tanító fazonnal beszélgettem erről, azt mondta, hogy nézz meg egy mai 20 éves gyereket, ha kapna bruttó 500 ezres kezdő fizetést ami 5 év alatt duplázódik, elmenne tanítani? Nem, ma már ő sem menne.

Rengeteg stressz és kevés szabadidő, az is kötött. Sokan jönnek azzak, hogy a pedagógus egész nyáron nem dolgozik, de ez így nem igaz. A pedagógusnak nem júni 15-én van vége a tanévnek, és nem szeptember 1-jén kezdődik. 5 maximum 6 szabad hetük van nyáron, pont nem elég ahhoz, hogy akár csak egy szezonális munkába is belevágjanak. Annak pedig aki táboroztat 1-2 hét. Az, hogy májusban vagy novemberben kiveszek 1-2 nap szabit, nem működik.

A gyerekek és a szülők is máshogy viszonyulnak mint 20-25 éve, mindenki baromi önérzetes, a gyerekek tisztellenek. A napi átlagos munkaidejük a közhiedelemmel ellentétben nem áll meg 8 óránál, inkább 9-10 óra. Szellemileg elfáradnak, nincs agyi kapacitásuk az önképzésre. És most, hogy azzal a vacak Kréta rendszerrel próbálkoztak az online oktatással, annak ellenére hogy a szülők azt hangoztatják ők tanulnak otthon a gyerekkel a tanár helyett, rengeteg adminisztrációt és plusz munkát igényel. Sem a szülők, sem a diákok nem tekinthetők partnernek abban, hogy átálljanak egy effektív online oktatásra.

Minek szívna és konfrontálódna valaki napi szinten teljesen mindegy mennyi pénzért, mikor ezernyi szakma és munkakör van, amiből szintén meg lehet élni? A hivatástudat önmagában kevés, annyit változott a tanárok környezete az elmúlt évtizedekben, hogy fizetéstől függetlenül sem vonzó szakma.

Azt hogy ennek mennyi a valóságtartalma, én nem tudom. Viszont azt megértem, hogy a tanároknak miért nem vesznek részt azon a képzésen, amit a #4-es írt. Se idő, se energia. Az anyagi oldala csak egy a többi közül.