Fizikai munka miatti szenvedés mennyire szubjektív?
Pl. a közvélekedés szerint a kényelmes, irodai, székben, klímás levegőn, monitor előtt, belvárosi, ergonómikus környezetben végzett munka a munkavégzés legfelső, mennyei, top fokozata.
És hogy valójában lelke mélyén az utcaseprő, a pizzafutár, a postás, a takarító stb. erről álmodik az ágyban forgolódva.
De sokaknak meg nem szenvedés a fizikai munka? Hogy van ez?





Könnyű fizikai munkát végzek, de szeretem.
Előtte dolgoztam irodába is, de nem sírom vissza. Persze értelemszerűen van ezer befolyásoló tényező.





Én it-rol váltottam építőiparra. 10+ évig csináltam, szerettem. De szerettem a gép előtt is ülni, most 2 éve megint azt teszem ez alatt kiújult egy porckorong servem de műteni is kellett és rövidlátó lettem igy holnap veszem át az első szemüvegem :)
Na ezek nem voltak az építő iparban autóztam irányítottam kajáltam és raszoktam a cigire amiről 1.5 éve újra leszoktam :)
Semmi bajom se volt a hóval, sárral kosszal.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!