Pályakezdő gyógytornászok, akik kiábrándultak a szakmából?

Az elsőnek köszönöm szépen a kedves tanácsokat, valóban vannak ilyen lehetőségek, viszont én erről tudok, természetesen privátban éri meg csinálni ezt (2 év kórházi gyakorlat után tudsz privátba menni HA van vendégköröd, meg ki tudod termelni a bérleti díjat + KATÁT), valamint úgy, hogy csinálsz még 3 kiegészítő terápiát 150.000 ft/db áron.

A kérdés itt az igazából, hogy vannak-e még olyan szakmabeli emberek, akik ugyan úgy kiábrándultak pályakezdőként a szakmából és nekik mi volt erre az okuk? Esetleg ugyan az, amiket én felsoroltam, vagy érték őket más ingerek is?

Kedves 2. hozzászóló, attól tartok, hogy nem értetted a kérdésemet, valamint úgy gondolom, hogy az egészségügyben sem dolgozól, mert ha így lenne, akkor nem ezt írtad volna (nem jó buli a covid osztályon dolgozni segédápolóként, gyógytornász diplomával, miközben töltöd a 2 év kötelező kórházi gyakorlatodat főállásban....). Csak kíváncsiságból szeretném megkérdezni, hogy mennyi idős a gyógytornászod? Gyanítom, hogy nem 35 év alatti, nem pályakezdő, és nincs kiábrándulva a szakmából amire a kérdésem önmagában vonatkozott.

Csak, hogy tartsuk az időrendet, így ott folytatom a történetemet, ahol abbahagytam :)

2022. májusában sikeres államvizsgát tettem Pécsen, 4,5-ös átlageredménnyel, mint gyógytornász. Ezt követően megünnepeltük a családdal a "sikert", mindenki gratulált a "család eszének", majd miután megnyugodtak, 1-2 héttel később bejelentettem otthon is, hogy én bizony egy percet sem tervezek ebben a szakmában dolgozni. Mondanom sem kell, hogy nem igazán értették a helyzetet a szüleim, elég csúnyán is beszéltek velem akkortájt, és már-már ki is akartak tagadni... A bejelentést követően én lettem a "család szégyene", csupán nagyon nehezen és nagyon sok idő múlva tudták elfogadni a helyzetet, hiába vezettem le nekik az egészet.

És akkor most jön a válasz, amire mindenki kíváncsi volt: A gyógytornász végzetségemmel elhelyezkedtem futárként a lakóhelyemtől 4 km-re. Igen, diplomás futár vagyok, így van, nagyon égő, nagyon gáz, mondhatja mindenki. Mindenki úgy képzeli el ezt az egészet, hogy ülök az ezres suzuki swift-ben és éhbérért városon belül 70-el szállítom ki a csomagokat. Viszont, ha az én véleményemre is kíváncsi valaki: Havi 400-600.000 Ft között mozog a nettóm, 170-190 munkaóra között, napi 2 étkezést, valamint 2 üdítőt kapok, továbbá fizetik a munkaruháimat. Napközben főleg egyedül dolgozot, senki sem kerget, a saját tempómban haladok. Ha kedvem támad, akkor két távolabbi cím között felhívom a páromat, vagy a szüleimet beszélgetni, vagy éppen ügyeket intézek a bankkal, eonnal, mvm-el, biztosítókkal. A munkabeosztásom szerint 2 napot dolgozok, majd 2 teljes napom szabad. Ha van kedvem nyaralni valamerre a párommal az egyik héten, akkor cserélek munkanapokat a kollégáimmal, és akkor mindjárt van 4-5 napom, ami teljesen szabad egyhuzamban és még csak szabit sem kellett erre pazarolni. Vadonat új, szalonból kihozott 0 kilóméteres Renault Expressekkel, valamint Hármas Teslákkal szállítjuk a csomagokat, egész Magyarországon egyedülállóként (gondolva itt a Teslákra). Megnyugodtam, elmúltak a fejfájások, az álmatlan éjszakáim, valamint a pánikrohamok, amelyek végig kísérték a tanulmányaimat.

2 év futárkodással (közben csináltam targoncás, valamint kamionos jogosítványt, hogy bebiztosítsam magam a későbbiekre) összespóroltam annyit a párommal, hogy tudtunk venni magunknak egy lakást egy kis szülői segítséggel, valamint autót magunknak és mindent, amire korábban szükségünk volt, de nem fért bele a költségvetésbe (TV, számítógép, mosógép, szárítógép, új konyhabútor, 4 havonta nyaralás....). Mi nem iszunk, nem dohányzunk, nekünk a fix kiadás az hetente 1-1 karton őszilé-almalé, valamint 3-4 havonta egy 4 napos félpanziós wellnes 160.000 ft értékben kettőnkre számolva.

A párom egyébként vendéglátásban kezdte a karrierjét, majd egy gyárban dolgozott irodán havi 250 nettóért, viszont idén kezdett el tanítani egy iskolában, mivel már nem követelmény a diploma megléte a tanításhoz, így már nettó 320-at keres.

Én jelenleg itt tartok az életben. Természetesen 2 évig röhögött rajtam minden családtag-ismerős-rokon, aki csak szembejött velem, hogy diplomás futár vagyok, mindenki arcon köpött, szinte kivétel nélkül... Viszont így, hogy már fel tudok mutatni pár dolgot, utólag sokan az én igazamat fogják. Páran viszont még a mai napig megkérdezik, hogy nem-e akarok ebben, meg abban a kórházban elhelyezkedni, kipróbálni, elmenni privátba dolgozni, stb :).

Félre ne értsetek, van több olyan volt osztálytársam is, aki Ausztriában él, még többet is keres, és nagyon jól érzi magát, vagy éppen Magyarországon. Én ennek nagyon örülök, ez egy csodálatos szakma, viszont én azoknak szeretnék "vígaszt" nyújtani, akik ugyan ebben a cipőben járnak/jártak, mint én. Csak azért mert a család nagyon szeretne valamit, attól neked még nem kell azt csinálnod. Csináld azt, amit szeretsz, amit élvezel és esetleg még meg is tudsz élni belőle. Én imádok vezetni, imádok útvonalakat szervezni, valamint rugalmas munkabeosztásban dolgozni. Onnan tudod, hogy szereted, amit csinálsz, hogy nem úgy mész munkába, hogy jajj, már megint be kell mennem, inkább a halál. Annak semmi értelme, minek kéne erőltetni? Abból csak kiégés lesz. Én felismertem a problémát, időben léptem és megtaláltam rá a megoldást.

Nem tudom, hogy meddig fogok még itt dolgozni. Egyenlőre azt tudom, hogy nagyon élvezem és még van benne pár év ezen a területen. Folyamatosan fejlesztem magam a nyelvek, valamint a képzések (jogosítványok) tekintetében, hogy ha egyszer váltani szeretnék, már minden legyen a zsebemben. Amint megunom, váltani fogok, kipróbálok valami mást. Ha az sem tetszik, váltok tovább és kipróbálok valami mást, az élet megy tovább :)