Volt már olyan hogy megvertétek egy kollégátokat? Értelem szerűen okkal.

A végeredmény szempontjából szerintem az eszköz mindegy, a lényeg a helyzetfelismerés, és az ellenlépés az ügy ellen!

Nehogymár még eszköztárat fejlesszek, meg etikai lelkiismereti népszavazást tartsak a szűkebb környezetemmel, miközben a MÁSIK még azzal sem foglalkozik, hogy HOL A HATÁR, vagy meddig mehet el.

Ráadásul nálam öt, tíz perc szokott lenni a kontakt a "csoportvezetőmmel" naponta, egyébként önállóan dolgozom és még ezt a kis időt sem volt képes normálisan kezelni.

Hát ezért marad a "kőbalta" módszer!

Pedig pontosan ez a civilizalt ember egyik jellemzoje, hogy kepes eroszak nelkul megoldani kulonbozo helyzeteket. Ezert nem talalkozol pl. egymast osszevero kiserleti atomfizikusokkal a sarki kocsmaban.

Nincs semmi gond a kobalta modszerrel, nyilvan vannak emberek, akiknek nincs mas, csak nem kell ugy tenni, mintha ezek ugyanolyan ertelmi kepessegekkel rendelkeznenek, mint az ertelmesebbek.

"Cél szentesíti az eszközt"

Eszköz nélkül viszont nincs cél, így mindenki abból főz amiből tud.

"Szegény ember" vizel s főz.

"csak nem kell ugy tenni, mintha ezek ugyanolyan ertelmi kepessegekkel rendelkeznenek, mint az ertelmesebbek."

Ez így nagyon általános és nem is igaz.

Ezt majd akkor tudod meg, ha egy olyan élethelyzetbe kerülsz, amikor már nem marad más a feszültséged levezetésére, mint hogy megüsd a másikat, aki ezt már régen megérdemelte volna.

Én próbáltam konfliktust megoldani az "értelmesebbek" szintjén. Ez csak akkor megy, ha a másik is van olyan értelmi szinten, mint Te. Az én esetemben egyszer nem volt ilyen szint a másiknál. 4 évig igyekeztem, de aztán elszakadt a cérna, mert keztem rámenni egészségileg. Akkor már tudtam, hogy legközelebb pofánvágom. Négyszemközt kicsit meggyepáltam, és közöltem vele, ha hatósági problémát csinál a nevelési elveimből, még jobban megverem, ha kell, többször is. Elértem vele a célom. De csak így. Akkor már bántam, hogy nem előbb ütöttem. Mondjuk 3 évvel korábban...

Alap, hogy az ember nem vár ezel 4 évet, de még 4 percet se !

Ki kell állni magatokért, mert semmivel se különb a másik "tróger" se aki ugyanúgy napról napra felkel és bejár mint te, nem szorulsz rá, sem a jóindulatára mivel a munkádért vagy ott, ahogyan ő is!

Fel kell ismerni az ócska vezetői pszichológiát amikor azzal jön, hogy a "csapat", meg hogy te ezért, meg azért vagy itt "nálunk", "ezért fizetünk".

- Úgy beszél, mintha az ő tulajdona lenne a cég, mintha az ő zsebéből fizetnének stb na erre kell ilyenkor rákérdezni, és hogy valójában mi a problémája a munkáddal, ugyanakkor tudni kell nemet mondani, ha valami megoldhatatlan, vagy kivitelezhetetlen.

Ha pedig másokhoz hasonlítgat akkor közölni vele, hogy akkor csináltasd meg azzal vagy csináld meg te én nem tudom, nem vagyok jó benne!

Egy jó vezető ismeri az embereit, és az erősségeire épít, azzal ér el eredményeket, a gyengeségek fejlesztése a vállalati tréner dolga, meg a továbbképzéseké.

Az ostoba vezető nem foglalkozik az embereivel, aztán meg fesztiválozik a kudarcon, végül csodálkozik, hogy mindenki menekül előle, meg inkább felmond!

"Ezt majd akkor tudod meg, ha egy olyan élethelyzetbe kerülsz, amikor már nem marad más a feszültséged levezetésére, mint hogy megüsd a másikat, aki ezt már régen megérdemelte volna."

Hagyjad, az ilyen "hiperokost" megennék egy foci vagy egy hokimeccsen :D

Megverni nem, de kiverni gyakran.

Szájer voltam sziasztok!

25

Ahogy látom neked sem sikerül megoldanod, hogy ne kösd az ebet a karóhoz, és még te tartod magad értelmes embernek :D

29-es! Hát tényleg nem sikerült neki. Nem baj, még nem volt olyan élethelyzetben, azért mer ilyen kijelentéseket tenni.

A 4 év nem azzal telt el, hogy sajnáltattam magam egyébként. Hanem azzal, hogy normális módon megoldjam a problémát. Nem ment, és ennek nem én voltam a korlátja. De látod, megoldódott. Csak azt előbb fel kellett volna ismernem, hogy van, akinél nem szabad ennyi időt várni arra, hogy jól pofánvágd.

Ez nem értelmi képesség kérdése, hanem habitusé. Mint látod, én elég türelmes ember vagyok és hajlok a párbeszédre. De amikor én jobban akarom a megoldást, mint a másik... :)