Volt már olyan hogy megvertétek egy kollégátokat? Értelem szerűen okkal.

Nekem vagy 20+ évig volt egy eléggé kis cégem.

99%, hogy helyből elküldtem volna, azt, az ki megüti az másik munkatársamat.

Most se nagyon tudom elgondolni, mi lenne az az 1%?

Mindenki másképp él meg bizonyos élethelyzeteket. Sok barom van, aki nyírja a másikat, mert hatalmaskodó, tudálékos, vagy csak éppen felkapaszkodott paraszt.

Én is találkoztam ilyenekkel. Gátlástalan mocskok. Muszáj őket néha befékezni, mert sok embernek az egészsége rámegy. Én nem a szenvedős típus vagyok, hanem a fékezős típus.

Ha engem valaki elkezd kóstolgatni, előbb jelzem, hogy rossz helyre parkolt le. Ha ez után sem veszi magát észre, akkor sok-sok idő eltelte után bizony a verekedő vérem előtérbe kerül. De előtte szólok, hogy az ördögöt sikerült felébreszteni, pofán vágom, ha nem fejezi be. Inkább ütök, minthogy agyvérzést kapjak egy baromtól, akinek nem is lenne helye az emberek között, mert idegileg mindenkit kikészít csak mert agyilag, vagy érzelmileg defektes.

Kollégát még nem ütöttem meg, csak majdnem. A főnök állt közénk. Nem rúgtak ki, mert szíve szerint Ő is pofán vágta volna. Mindenki szenvedett tőle, engem viszont hiába kóstolgatott, nem álltam be a szenvedők közé, ezért még inkább kóstolgatott (volna). Tettem róla, hogy leszoktassam.

Egyébként a fő-fő-főnök kedvenckéje volt, azért nem sikerült tőle senkinek megszabadulnia.

Szóval van az az élethelyzet, amikor ütni kell! Szerencsés az, akivel nem jön szembe egy ilyen helyzet.

"A primitívebb embereknél gyakran előjönnek az állati ösztönök, gondolom te sem szellemi munkakörben dolgozol."

Édes istenem, ezek a fenségesen felsőbbrendű kinyilatkozások...

A jelenség a "szellemieknél" is jelen van, csak ők nem erőfitogtatással palléroznak, hanem

ad 1 vagy az eredményeikkel fényezik magukat,

ad 2 kikérik maguknak,

ad 3 hátulróljövősen támadnak vagy tesznek az ellenfelük alá aljas módon.